Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Czakó Gábor: A demokrácia-idill lólába
egyenlőtlenséget, fokozzák a kirekesztést, a környezetpusztítást, a gazdaság in- stabilitását, miközben kiirtják a kultúrák változatosságát, gyöngítik a demokrácia intézményét. ” (Kovász 6. szám.) 2. Nos, miként lopódik ki a szuverén nép kezéből a hatalom? Miféle erők kerülik meg a demokrácia bástyáit s támadnak hátba minket? Fussunk végig rajtuk. Az első a nemzetközi nagyvállalat. Ezek akármelyiké zsebre vághatná Magyarországot, s közülük néhány tucat fölveszi a versenyt Franciaországgal vagy Indonéziával. Kívül állnak a nemzeti-demokratikus választási-ellenőrzési rendszeren, átjárnak az országhatárokon és szabadon, bárminemű „démosz-ellenőrzés” nélkül irányítják a világfolyamatok jó részét. Eszük ágában sincs alávetni magukat - mondjuk - az egyenlőség eszméjének, hanem éppen ellenkezőleg: a helyi hatalmaktól egyenlőtlenségeket csikarnak ki a maguk javára (adókedvezmények, az ő kedvükért végzett infrastrukturális beruházások stb. révén). Olyan nemzetközi egyezményeket csikarnak ki, melyekben az egyes országok lemondanak szuverenitásuk egyre nagyobb részéről az ő javukra. A világkereskedelem liberalizálása révén kicsikarják, hogy „mind szabadabban” versenyezhessenek a Föld összes országában a ná- luknál több ezerszer kisebb és gyöngébb helyi konkurenciával, amely ráadásul adót fizet odahaza, természetes nemzeti elkötelezettségei vannak stb. A második a maffia. Ki gondolhatja komolyan, hogy az orosz, az ukrán, az amerikai és egyéb keresztapák valaha is alá fogják írni a nemzetközi természet-, állat- és embervédelmi egyezményeket? Hogy alávetik magukat bármelyik állam, vagy akár az ENSZ joghatóságának? Működésük lényege és extraprofitjuk forrása éppen a törvényszegés. A világmaffia gazdasági ereje egy ’94-es becslés szerint csak az USA-éhoz fogható. Aztán itt van a világgazdaságot maga alá gyűrő globális szerencsejáték, a tőzsde. Melyik parlament ellenőrizheti a brókereknek telefonálgató spekulánsokat? Az amerikai Kongresszus? Az ENSZ közgyűlés? Holott a fogadások a mi bőrünkre mennek. Ismeretesek a nemzetközi befektetési társaságok, melyek órák alatt milliárdokat gyűjtenek össze, s a valutapiacokon hirtelen leszippantanak valamelyik nemzet pénzének értékéből 8-10 százalékot. Ami magyarán azt jelenti, hogy mindenkit - aki az adott valutát birtokolja ilyen mértékig - kirabolnak. Természetesen legálisan. A részletekről bőven olvashatni D. C. Korten: A tőkés társaságok világuralma c. könyvének a Nemzetközi karvalytőke c. fejezetében. De hogy egy magyar példát mondjak, ’99 nyarának végén bedobták a hamis hírt, hogy menesztik a pénzügyminisztert. A részvények azonnal 3%-ot zuhantak. Aki ekkor vásárolt - nyugodtan, mert ő koholta a hírt -, az három nap múlva ugyanennyi százalékkal tetézve adhatta el részvényeit. Mintha ezer százalékra tette volna be a bankba a pénzét. Bizony, bizony, a tőkét nem választja senki, legkevésbé a nép. A tőke már olyan, hogy inkább ő választ magának kezes pártokat, politikai játszótereket, sőt népet. Ha kell, elcsapja. Honnan a pénz hatalma? Gazdaságkor egyik alaptitkából, a szétválasztásból, hogy oly sikeresen oldott kereket a munkától és a használati értéktől. A megtermelt búza, az elkészült bicikli az idővel veszít értékéből, a pénz ellenben fiadzik a bankban, 142
