Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kiss István: A sport erkölcsfilozófiája
tett, ébredő feszültséget. Tehát a többség egy adott szituációban, a pillanatnyilag kialakult tömeghangulat hatására válik normaszegővé, nem pedig a kognitív belátás hiánya miatt. A deviáns viselkedés megváltoztatására irányuló tevékenység során igyekezni kell az emberben implicit módon meglévő metakognitiv elkötelezettséget valamilyen előnyös irányba terelni. Még az ősi mítoszok „rettenthetetlen hőse” pózában tetszelgő hangadók „önmegvalósítása” is elképzelhető, ha a normák szükségességének kognitív belátásáig és elfogadásáig sikerül őket eljuttatni. A követők metakognitiv elkötelezettsége pedig a közösség és társadalmi elkötelezettség irányába terelhető. A sport fentvázolt három megjelenési formája - az egészségi sport, az amatőr versenysport és a professzionista versenysport - azt igényli, hogy a sportpolitika differenciáltan kezelje mindegyiket. Először is alapvetően meg kell változtatni azt a közgondolkodásban élő mentális képet, hogy a sport azonos a versenysporttal, és hogy egy ország sportban elért sikereit az olimpiai játékokon, a világ- és a kontinens bajnokságokon nyert aranyérmek fémjelzik, miközben a népesség túlnyomó többsége nem sportol rendszeresen egészsége megőrzése érdekében, ahogyan ez kis hazánkban van. Ugyanakkor az ország többször annyit költ a betegek gyógyítására, mint a megelőzés szolgálatában álló intézményekre és beruházásokra. A népegészség egyre romló helyzetének megállítására és a helytelen irány megfordítására elő kell mozdítani az egészségmegőrző és szabadidő sport széleskörű elterjedését, figyelembevéve a népesség zömének kudarckerülő lélektani habitusát. Azok számára viszont, akiknek megfelelőek a testi és lelki adottságaik, hogy eredményes versenyzők legyenek, lehetőséget kell teremteni képességeik kibontakoztatására akár amatőr, akár professzionista státusban törekszenek a legjobb eredmények elérésére, úgy, hogy azt becsületes játék, fair-play keretében tehessék. A sportegyesületek feladatává kell tenni, hogy megelőzéssel, neveléssel gátat vessenek az erőszak térhódításának a stadionokban. Működésüket megfelelő módon kell szabályozni és felügyelni, hogy a - főleg a professzionista labdarúgásban kalózkodó - kalandor befektetők és rabszolgakereskedő lelkületű emberkufárok működését meg lehessen akadályozni. A versenysportoló sikeréhségével és teljesítményre törő belső motiváltságával ugyanis könnyű visszaélni. Főleg a professzionista labdarúgásban fordul elő, hogy a sportot megélhetési forrásnak tekintő játékossal szemben szerződést szegő vezetők a sportolótól az amatőr elkötelezettséget kérik számon - farizeus módon -, hogy a saját - erkölcsileg és jogilag is elmarasztalható - tettükről eltereljék a figyelmet. Ez már azonban a sportetika külön fejezetébe tartozik. 140
