Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Gaál-Kovács Mihály: Eső előtt, eső után; Az adalék; odakint, idebent; feledés (versek)
Csak véletlen, hogy mindennek éle van és minden az élével fordul felém, csak perceptuális zavar, elmúlik majd, ha innen kijutottam, ahol a széken lóg a szakadt melltartód, az ágyban az átizzadt harisnyád, a szoknyád amit régen kihíztál, és a csorba pohár, amiből ittál, hiába üvöltöttem és vágtam a szemétbe, ha egyszer azt szeretted. Ezek csak látszatra fegyverek, amiket itthagytál, mint az antibébi pirulák, kotonok, krémek, védőfelszerelések, egy egész arzenál a szekrény legalján, ahová sohase néztem, és a kiürült parfümös üveg, amiben csak levegő van, szintelen, mint a tüdőmben; az édes, fűszeres lé régen odalett, az aranysárga oldat karácsonyra, az aranyló fényű gyertya; már a hámsejtek is kicserélődtek, amik még emlékeztetnének, hogyan öntözted őket, sűrűn és vastagon, hogy elnyomják az avas izzadtságszagot, mielőtt az ágyba jöttél; most egy kisfiúért, mondtad, mot egy kislányért, nedvesen és engedelmesen, tűsarkú cipőben, pedig nem kívántál, és akit igen, az már messze járt, egy másik kontinensen, ahová készültél vele és ahová nem követted. Csend van odakint. Csend, én elhiszem neked. Csak egy törött hajcsat idebent. Egy megvakult napszemüveg. Megannyi kacat, ami senkinek se kell. Csak egy notesz, félig üres, amiből óvatosan kihagytad a fontos telefonszámokat. Csak egy beszáradt ecset, amivel a festéket kented az épülő házra fel, 122
