Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Gaál-Kovács Mihály: Eső előtt, eső után; Az adalék; odakint, idebent; feledés (versek)
ahol lakni sosem akartál; bár az ablakába egyszer berajzoltál egy szótlan kisfiút, a másikba meg egy kislányt, kissé pufók, kissé talán mosolygós játékbabák, egy elszakadt lánc, egy csorba pohár. feledés amit panaszolsz gyakran, túljutni csak az emlékezet közömbös zátonyain, ahol fennakadsz, nem kéne más, mint találni egy rövidebb utat, amelyik az irdatlan múlttól az üres holnapig tart, minden nap, minden éjjel, minden asztalnál, minden ágyban, minden utcán, minden ruhában, minden folyó- és állóvízen, amin átkeltél már és ahol még elmerülhetsz, nem kéne más, csak elveszíteni a tudást, mint egy szappant, önkéntesen, levágni a fényló' zuhanyrózsát, amiből az önhitt remény permetez rád, ne nyíljon tovább, hajnalonta, ha felkelsz a szótlan ágyról, még sötétben, amikor nem a cél nehéz, hanem az ismeret, hogy már próbáltad ezt; amit panaszolsz gyakran, én megértem, az emlékkel tényleg a lét egésze vész el, akár az üresen maradt kabát, amit naponta megnézel és néha még megsajnálsz. Vergessen macht frei, így van ez. 123
