Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Gaál-Kovács Mihály: Eső előtt, eső után; Az adalék; odakint, idebent; feledés (versek)
árad el a hirtelen felfénylő levegőben, amikor elsuhan valami, hangtalan és súlyos a horizont alatt, és mégsem lesz belőle baj, csend volt odakint és csend idebent, csak ámultam ezen, ébredvén izzadtan és izgatottan, idegen helyen, hogy efféle dolgok megeshetnek; hát így volt, rossz vége nem lett, hogy mit szólsz, nyilván sose tudom meg, veheted szabad táncnak szabad idegvégződéseken, adaléknak analitikus álomfejtéshez vagy játéknak, amit csak az emlékezet terheitől megszabadult neuronok tudnak, meg a gyerekek az első szavak közben, amiket kimondanak, én lezuhanyoztam, megreggeliztem és megkerestem a térképen azt a helyet, amire már nem emlékszem. odakint, idebent Csend van odakint. Csend, én elhiszem neked, csak az adrenalin hullámverés játszik idebent a felajzott idegsejteken. Tudom, csak akusztikai tévedés azon az alacsony frekvencián a nehéz dübörgés, amitől magam se hallom, ha szólok, hogy én kimennék. Csak innen el. Ötven herzen, amennyivel most a szívem ver, és pumpálja a vért szerteszét a szobában, ahol ha mozdulok, közelebb húzódnak a falak és lejjebb ereszkedik a plafon és nincs kilincs az ajtón és nincs üveg az ablakon. Persze, elhiszem, hogy a tárgyak nincsenek ellenem.
