Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Györffy Miklós: Kopaszodó Sámsonok
XV ÍROTTKŐ STÚDIÓ házaknak se látszott ki mása, csak az antennája csücske. Szivárványszeműnek épp a bokájáig ért. No de ne higgyétek ám, hogy a lelkes lényeknek bármi baja történt: ott lebegtek, úsztak, csordogáltak és köröztek muzsikával és élettel átitatva a sósarany, édesbús, rózsaízű és kőcsöndű áradat tetején lovagolva. Kerekecske-Dombocska akkor azt mondta: Drága Óriás, Aki a Köldöködben Altattál, tegyél most le engem: itt szeretnék letelepedni, mert ezt a tavat én többet el nem hagyhatom, e víz nélkül én többet nem élhetek. Bundásszemöldökű megértőén ráncolta szintén bundás homlokát (hangabokrok nőttek rajta) s finoman a földre helyezte köldökbogarát. Kerekecske-Dombocska azóta ott él, mint kedélyes zátony, aki a hajótörés után egészen oázisosan viselkedik, s a hajótörötteknek sincs semmi kedvük megmentődni szenvedésük partjairól, hisz jól tudják, az a Paradicsom. Ajánlás: Köldökbogár, köldökbogár zátonyod a szívemben él ingok vak erdők ág-bogán mért kellett elhagyjalak én
