Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Györffy Miklós: Kopaszodó Sámsonok
XIII ÍROTTKŐ STÚDIÓ Olyan ez számukra, akár az alkohol vagy az ópium - ördögi kör, melyből egyenes úton nincs kiszállás. „Tele volt a szívük gyűlölettel a szőke, kék szemű, lusta és kövér anyjuk iránt, szerették volna őt is megkínozni." így aztán nem okozott problémát az „ajándék" megszerzése és ezzel együtt az anyagyilkosság. Fehér, kék, vörös és fekete. A színek hozzátartoznak a századforduló művészetéhez, a szecesszióhoz, az impresszionizmushoz, a naturalizmushoz, és természetesen Csáth Géza novellisztikájához is - hol élesebb, hol halványabb kontrasztokkal. Az pedig, hogy ezeket a színeket használtam, csupán az én szabad asszociációm. Hiszen kapcsolhattam volna egy Csontváry vagy egy Rippl-Rónai, egy Gulácsy (stb) kép tónusaihoz is e Csáth G. töredék mozzanatait. De a zene, a dallamok területéről szintén meríthettem volna példákat, különösen Bartók B., Kodály Z. munkásságából. Színek, festmények, hangjegyek, dallamok, épületek - mind-mind e produktív korszak dekadens hangulatának megragadására törekedtek úgy, hogy sajátos interpretációik összefonódtak, érintkeztek. FELHASZNÁLT IRODALOM: Csáth Géza: Anyagyilkosság, in: A századforduló magyar elbeszélői 231-239. p. Bp. 1994. A szecesszió, szerk.: Pók Lajos Bp. 1972. Szerb Antal: A világirodalom története, Bp. 1992. Illés Endre: Krétarajzok, Bp. 1970. 285-300. p. Dér Zoltán: Perben a pusztulással, Újvidék 1989. 77-86. p. Halász Gábor: Vázlat a szecesszióról, 493-501. p. A magyar filozófiai gondolkodás, szerk: Kiss Endre és Nyíri József Diószegi András: Ady, Csáth és a szecesszió, Kritika, 1965. 1. sz. 35-39. p. Baránszky László: Az impresszionizmus irodalmunkban 105-153.
