Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Payer Imre: Egy neoszentimentális városlakó
PAYER IMRE Egy neoszentimentális városlakó Poós Zoltán azok közé a fiatal költők közé tartozik, akiket - mint egykor Váci Mihályékat - úgy emlegetnek, hogy /eljöttek vidékről” megrohamozni a pesti irodalmi életet. A roham mindenkinél másképp sikerül. Poós egykor részét alkotta a Térey Jánosból, Peer Krisztiánból és belőle álló triumvirátusnak, s az eredetileg vidéki fiatalemberek közül ő vált a leginkább - szinte tüntetőleg - kozmopolitává. S ezzel szinte a XIX. század végi Reviczkyre hasonlít, aki azt írta: a világ csak hangulat. Poós költői világképe is sokban emlékeztet erre. Persze most, immáron 2000-ben azt üdvösebb megkeresni, hogy a kortárs áramlatok közül melyik hatott leginkább a költőre. Ha megtesszük, rájövünk, hogy a már nem is annyira kortárs új szenzibilitás az, amelyik inkább a 80-as éveket jellemezte. Tulajdonképpen a nyolcvanas évtized esztétikai perspektívájából szemlélődnek itt a kilencvenes évek üzleti objektumai. Számos vers szövegfejlesztő elveit a fogyasztói társadalom által vezérelt allegóriák szervezik. Még ...........A Nap is igyekszik minden igényt k ielégíteni. (Erkélyjelenet) Alulretorizált jelhasználat, a hétköznapi élmények versbe emelése. Individuális mitológiája egy hangsúlyozottan mindennapi lírai énnek, - mindmind olyan karakterisztikumok, amelyek biztosan utalnak erre az irányzatra. ............A napozás nagyon is hasznos tevékenység. Jobb, mint verset írni....... ( Zuhanyhíradó) Ez már-már túlfeszítése Frank O’Hara Lunch Poems-einek, amelyek nem avatják kivételes alkalommá a költést (O’Hara szerelmesverset ír, pedig ebédelhetne is) egyenlőségjelet tesznek az esztétikai és mindennapi tevékenység közé. Poós versei épp itt lépik túl az amerikai példát, mintha túlságosan is hatása alá kerülnének a tömegkultúrának. Az új szenzibilitásnál (és a posztmodernnél) egyenlőségjel van magas és tömegkultúra között, illetve a köztük levő különbség mintegy fumigrálódik. Poós költeményeinél azonban mintha a tömegkultúra hatása kerekedne felül, annyira, hogy az szinte már 1067
