Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Payer Imre: Egy neoszentimentális városlakó
valamilyen módon ideologikussá, túlságosan „bejáratottá”, egyértelművé teszi a szövegek értelmezését. Persze érezni az iróniát, amikor vállalati himnuszokhoz hasonlítja a kereskedelmi rádiókban hallható slágereket, mégis valamiképpen - legalábbis az iróniához képest — túl egyértelmű az a perspektíva, ahogy erről ír. A szövegközi hatások (József Attila, Petőfi Sándor, sőt, Hérakleitosz) is az új szenzibilitás szerint működnek. Ugyanakkor a tömegkultúra világára jellemzően jelszó(lózung)szerűek. Hat a kifejezetten kommersz (holywoodi scifi) produkció, és hangsúlyozott helyen (a kötet elején) mint az értelmezést irányító felhívó struktúra, épp ez szerepel... Urtörmelék, armageddon. Ezer évig jár a rokka. Jelfüzér neonja fénylik: A Föld egy másik bolygó pokla. (Welcome) (így egy 1-lel. Ez sajtóhiba? Vagy Poós írta rosszul? - ez kellemetlen). Ha amerikai hatást már említettünk, ne feledkezzünk el a sokkal nyilvánvalóbb hazairól sem. Poós, szinte már túlságosan is alárendeli magát Kemény István költészetének, Ipari klán című költeményén - szintaktikailag, retorikailag szinte teljes mértékben ott érezhető a Koboldkórus poétájának „szellem- ujja”. Ám itt is, az azonosságban meglévő különbség mutatja fel leginkább e poézis világképének a sajátját. Kemény csakis mitikus, „irreális” tárgyias- ságaihoz képest a Poós-líra sokkal referenciálisabb. (Most érvelhetnénk azzal az életrajzi adattal, hogy az alkotó sokáig volt újságíró, de mindez nem magyarázhatja meg a szemléletmód ilyenirányúságát.) Poósnak eddig ez a legjobb könyve, és megvan a lehetőség, hogy még jobb legyen. Ugyanakkor a költő mintha bizonytalan lenne önmagában, nagyon sok mindent enged hatni magára. Ami nem lenne baj, de valahogy nem dolgozza fel a hatásokat. Egyszerűen szólva, a Kemény-hatás neki nem áll jól. ATérey- hatás sem. A konzum világ lózungjai sem (a Poós-lírának úgy látszik nem tett jót, hogy az alkotó bulvárújságíró volt, nem tudta feldolgozni azokat a nyelvi hatásokat, amelyek itt érték, ezen a ponton gondolom naivnak Poóst). Akkor a legjobb, amikor hagyja előtörni saját túlérzékeny, sőt érzelmes egyéniségét. Ilyenkor derül ki, hogy mégiscsak igazi lírikus. (Noha épp ilyenkor érzi - tévesen —, hogy naiv lenne. Azért tévesen, mert épp akkor az, amikor dörzsöltnek akar mutatkozni.) Még egyszerűbben szólva, a Petőfi-féle Szabadság (társadalmi kérdések, politika), Szerelem közül a másodikról sokkal érdekesebb, kifinomultabb mondatok jutnak eszébe, olyanok, amelyek az olvasót is magukkal ragadják, továbbgondolkodásra késztetik. A szerelem véletlen- szerűsége olyan, mint egy sárkányrepülő a kukorica tábla felett. Ha feltűnik csak az ovisok veszik észre. Közülük is 1068
