Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében
oka az Istenben való mély hite, ami szerinte át fogja ó't lendíteni a nehézségeken. „Nos, íme egy azokhoz hasonló lány - írja Dosztojevszkij - akik ó'szinték, becsületesek, ugyanakkor tapasztalatlan fiatal lányok, és akik büszke erkölcsi ártatlanságukban nem félnek, és nem tartják lehetetlennek, hogy besározva magukat, érintkezzenek a rosszal (...). Az áldozat szükséges náluk, olyan, mintha elvárnánk tőlük, hiszen ők a hit és az erkölcs magasabb lépcsőfokain lépkednek.”13 A Régi emberek című írásában pedig arról számol be Dosztojevszkij, hogy vannak Oroszországban olyan asszonyok, akik a gyűjtőfogházban kikönyörögték a börtönigazgatótól, hogy együtt lehessenek elítélt férjükkel. „Megláthattuk hát a nagy mártír-asszonyokat, akik jószántukból követték férjüket Szibériába. Otthagytak mindent, rangot, gazdagságot, társadalmi kapcsolatokat és hozzátartozókat, mindent feláldoztak a legmagasztosabb erkölcsi kötelességért, a legönkéntesebb kötelességért, ami csak létezhet. E kötelességből huszonöt éven át büntetlenül végigszenvedték mindazt, amit elítélt férjük szenvedett végig.”14 Ezek lennének tehát a nők első típusát képező, önfeláldozó, Istenben minden kétely nélkül hinni tudó orosz nők, akiket a regény dialogicitásába Dosztojevszkij változatlanul emelt be (lásd Szonyát és Dunyát a Bűn és bűnhődés- ben, Dasát az Ördögökben, Aglaját A félkegyelműben, Katyerina Ivanovnát A Karamazov testvérekben), és akikre az Isten és az Ördög harcának földi megvalósulásában azért van szükség, hogy legyen kit tagadnia, lehessen kivel viszálykodnia annak a második típusba sorolható orosz nőnek, akinek vonásait már korántsem ilyen egyértelműen helyezte át Dosztojevszkij a cikkekből a szépirodalmi művekbe. Ez a második típus ugyanis a cikkekben az első típussal összevetve negatív tulajdonságokat mutat, és e negatív tulajdonságai arra szolgálnak, hogy az első típus pozitív vonásait kiemeljék, erősítsék. Azok képezik Dosztojevszkij publicisztikájában ezt a kategóriát, akik nem bírják az önfeláldozást, elfáradnak és végül megölik magukat, mert önfeláldozásukhoz nincs meg az Istenben való hitük.* Ennek a típusnak a regényekben még inkább erősödnek negatív tulajdonságai: ott ugyanis megkapja az infernális, démoni nő tulajdonságait, azét a nőét, akinek negatív vonásai már egyáltalán nem az első kategóriába tartozó nő jó tulajdonságainak kiemelésére, erősítésére, hanem éppen azok elnyomására, észrevehetetlenné tételére szolgál. Ez a második típus nemcsak hogy nem tudja elfogadni az isteni jóságot és az isteni jóságú nőt, hanem még harcol is azzal a benne meglévő - az Ördögtől kapott — örökös tagadásra rendeltetett képességeivel. Amíg a cikkekben az ilyen nő öngyilkos lesz azért, mert nincs meg benne az Istenben való hit, a regényekben már az a küldetése, hogy az Isten nélkül, az Ördöggel szövetkezve ne a saját, hanem a mások élete ellen működjék. A második nőtípus cikkekbeli és regénybeli különbsége miatt Dosztojevszkij szépirodalmi munkásságában a nők ábrázolásakor egy — a cikkekben megírtaktól függetlenül megfigyelhető — sajátos fejlődésre lehet következtetni. Ugyanis nagyon lényegesnek tartom azt, hogy amíg a szerző a Bűn és bűn- hődésben, valamint A játékos című kisregényében - amelyek megközelítőleg 1054
