Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Németh G. Béla: Márai stilimitációs szatírája: az Erősítő
amely eleitől végéig megtartja a jámbor hangot, bármennyire változik is tudot- tan, öntudatlanul lénye, szemlélete, életformálási vágya, szándéka. 3. Sorban bemutatja azokat a hivatalosakat, akiket fel kell keresnie, s akikkel feladatáról tájékozódóan, s tájékoztatóan beszélnie kellett. Minél magasabb rangúak az illetők, annál határozottabban s tárgyiasabb személytelenséggel szólnak a dolgok helyes, egyedül helyes menetéről. Egyesek kegyesen is, többségük kijelentő fölénnyel. Azok azonban, akik jórészt kistanultságú, jámbor, sőt vakhitű végrehajtói, ügyelői a pöröknek, s az ítéletek végrehajtásainak, majd mindig szinte ön- kívületű buzgóságú és szorgalmú, üdvösséghitű megszállottak. Különösen az Padre Alessandro, aki mellé beosztják, s akire rábízzák mind elhelyezését, napi életét, mind nevelését s eligazítását a szent inkvizíció ügyeiben. Közben ismerkedik a várossal. Hazájához képest nem talál itt szigorú rendet, tisztaságot, fegyelmet. A pápa látására is vágyik, de amikor egyszer trónusszerű magas hordszéken körülviszik, csak egy csukottszemű, élettelen öregembert lát. Egy volt kolostorban helyezkedik el, s Padre Alessandro bevezeti az első és legfontosabb tudnivalókba, amiket a Santo Ufficio tevékenysége mellett meg kell ismernie. Elviszi Bellarmino érsekhez, aki közvetlen magas felügyelője az Ufficio ügyeinek. Rideg, személytelen embernek látszik. Hunyt szemmel, hol mintha az égbe nézne, hol mintha arányos érseki papucsát szemlélné, ridegen, személytelenül szól az ügy fontosságáról. Aztán szálláshelyén megismerkedik a „confortatorek”, az „erősítők” személyével, feladatával, kiválogatásával. Ezek többnyire érett, öregedő, világi férfiak: kereskedők, mesteremberek, városi alkalmazottak, de akad köztük pap is. Feladatuk az, hogy a Santo Uffizio által máglyára ítélt eretneket a fogdából a kivégzés helyére kíséijék, s közben rávegyék, hogy ismerje el, s kiáltsa el, hogy tévedett, s hogy bűnös. így lelkét megmentheti a pokoltól, s a tömegnek is, amely körülveszi a hatalmas téren a végrehajtást, intő tanulságul, hitbeli erősítésül is szolgál. Az ítélet-végrehajtások előtti este összejönnek a confortatorék az egykori kolostorban, iddogálnak, beszélgetnek, emlékeznek a különböző elítéltek viselkedésére, de sok minden egyébre is, s kora reggel a bűnös mellé csatlakoznak, s végzik feladatukat. 4. Igazi oktatójuk nekik is Padre Alessandro, aki az eretnekek bűnét szülő tényezőkről beszél. Legvégső és legnagyobb veszélyeztetőnek a könyvet nevezi: „De az igazi veszély a könyv - mondotta tompa hangon, komoran” (47. 1.) ,A könyv nagy fegyver! És az Egyház él a könyvnyomtatás lehetőségeivel. De a nyomtatott betű módot ad az eretnekeknek, hogy ártatlanok leikébe is becsempéssze a tilos gondolatokat.” Az erősítők ebből nem sokat értenek, lévén egyszerű mindennapi emberek; de a spanyol vendég igen. ,A könyv itt van, nem lehet többé kivenni az emberek kezéből. Éppen ezért semmire sem kell oly aggályosán figyelni, mint a fertőzésre, amit a könyv terjeszt. Az eretnekekkel lehet tárgyalni (...) A nagy stratégiai, a jövőre figyelő tervezés érdekében el lehet tűrni sok mindent, ami azt a tévhitet kelti, mintha lehetséges lenne valóságos együttélés Pokol és Menny között. Amit nem lehet eltűrni, az az, hogy nyomtassanak valahol egy könyvet, amelynek oldalain az író szabadon 1046
