Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"

kiad, régi s újabb munkáit vegyesen. Az Aurora Ezoteria - sorozat minden darabja könyvészeti remek; a borító többnyire Prágai Piroska tervei alapján készül. Az érett Határ Győzőnél a hangsúly egyre inkább a bölcseletre tevó'dik: egyfajta ezoterikus tudást kíván számunkra közvetíteni műveivel. Ő nem abban az értelemben „beavatott”, mint a gnózis nagyjai, s nem is úgy, mint az antropozófusok (tehát nem a hitre építi tudását; mindvégig a ráció a kalauza). Sokkal inkább „clairvoyance” - azaz „tisztánlátó” ö: a tudatalatti megsejtéseket racionálisan kívánja a tudatba emelni. Ismeretanyaga, tájékozódása faként a kereszténység eló'tti-alatti szellemi régiókból, ó'si forrásokból táplálkozik; úgy tűnik, érvényesnek tartja a karma-törvényt magára nézve is: minden sorsfordulónak, pozitívnak - negatívnak egyaránt bennünk rejlő oka, s későbbi fejlődésünkre nézve jelentősége van (ennek „sugalmazása” az az „okkult kvalitás” írásaiban, amiről tudatosan is szól). Abban hisz, hogy a legbensőkben szunnyadó potenciális erőforrásokból bomlik ki valójában egész életünk; mélytudatunk leküzdi a nehézségeket, megpróbáltatásokat, s így azok életerőnket felfokozzák, szellemileg előrevisznek. „Égetnivalóan agnosztikusának nevezi magát, „valláson kívül élő sevallású”-nak; mert nem vallási alapról, hanem az értelem erejében bízva gondolja el az emberiség további útját. Úgy véli, hogy az egyiptomi, a kaldeus és a görög pogányság „szellemtudásának” megújításával s tudatba emelésével győzhetné csak le az ember(iség) a XX. század primitív, egysíkú materializmusát, agyagba-zuhant, anyagimádó „embervallását”, - csakhogy az emberi iség) korántsem ezen az úton jár!

A hatalmas munkatempó kikezdi vas-szervezetét, s 1987 májusában életveszélyes állapotban viszi kórházba a mentő. A halálközeli létállapot megtapasztalásának Medvedorombolás c. kötete őrzi emlékét (London, 1988.). „Aki a kőkerítésig elmerészkedett és közel járt ahhoz, az tudja: a meghalás egyszeri, legnagyobb iskolai vizsgapenzumával szembenézni nem könnyű” (III. 399. o.). Számára mégis elégtétellel vegyes örömöt jelent, hogy még ebben az állapotban is tudatosan figyel(het)i önmagát - s mini-diktafonján rögzítheti is, mi történik vele („az eszmélő én-tudat utolsó percenetéig figyelem a gondolkozó figyelnivalóit, akkor is, amikor a közlés lehetetlen - azon is túl”) (u. o. 404. o.) Végül azonban mégsem kapott választ a halál „rejtélyére” - hiszen túlélte, az irodalom és a nemzet nagy szerencséjére, hiszen azóta is folyamatosan születnek új s újabb bölcseleti munkái.

A Kabdebó Lóránt professzorral készült interjú-regény lezárása (1988. április) után kezdődött Határ Győző igazi diadalútja hazájában. 1989 januárjában tér haza első ízben (de még nem hivatalosan!) Weöres Sándor temetésére, ahol ő mondja a gyászbeszédet. Ugyanez évben végre felolvad körötte a jég: 75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval ékesített Csillagrendjével tüntetik ki, amit már személyesen vesz át a Parlamentben. 1990 óta minden könyvhétre hazajön, szerzői esteket tart Pesten és vidéken, dedikál. Művei folyamatosan jelennek meg itthon (kaphatók az írók Boltjában). Rendszeresen publikál hazai folyóiratokban; a vidéki városokban is nagy az olvasói tábora, sőt szerepelt már Kassán és Pozsonyban is.

1991. március 11-én megkapja a Kossuth-dyat. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választja tagjává. 1994-ben szülővárosa,

903