Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Rózsa Miklós - Szabó Zoltán: Esti Kornél Szarajevóban
RÓZSA MIKLÓS-SZABÓ ZOLTÁN Esti Kornél Szarajevóban (BOGNÁR ANTAL: TÚLÉLŐK) Jüújul a világ, nem megújul. Nincs ebben valami hátborzongatóan mulatságost”, teszi föl a kérdést Bognár Antal újonnan megjelent, kilenc „történetet”, novellát magában rejtő kötetében. Amíg azonban eljutunk e sajátos világlátást sugárzó szentenciához, mely a kötet mottójaként szerepel, nem sok örömben van részünk. A könyv borítója szürke, puha fedelű, kötése szegényes, a tizenharmadik-tizennegyedik oldalt magánviselő lap első olvasásra az enyészet mélységébe akart hullani, pedig az unalmas tipográfiával szedett betűk halmazából nem feltétlenül e cél felé tartó irodalmi művet ismerhetünk meg. Ezt a küllembéli hibát azonban könnyen magyarázhatjuk a kiadók rossz anyagi helyzetével, a kultúra, az irodalom finanszírozásának hiányosságaival. Az egyéni kreativitás, az ötlet és annak megvalósulása azonban figyelmet érdemel, mivel a tíz éves Bognár Éva Katinka „Gilgames töprengésé” című linómetszete, és annak részletei, melyek a novellákat bevezetik, a silány minőségű reprodukció ellenére is a kötet szervezőegységeivé válnak. Ami magát a szövegiséget illeti, megállapítható, hogy Bognár Antal novel- láskötete nagyon sok érdekeset mond a szöveg létezésének alapjairól. Az író, a szereplő és a narrátor viszonyát izgalmas összefüggésekbe helyezi. Novelláiban a szereplő nemcsak elszenvedője, hanem alakítója is a cselekménynek, míg az író nem pusztán alkotója, hanem figurája is a történeteknek. A narrátor személye pedig képlékenyen változik, észrevétlenül áttűnik; hol az egyik szereplő, hol a másik beszél hozzánk, hol egy mindent tudó író, hol egy közreadó szerkesztő kommentálja az eseményeket. A szöveg testével való manipulálás, a játék az egyik legfontosabb pontja a mai, posztmodernnek nevezett irodalomnak, Bognár Antal novellái mégis más szemszögből közelítik meg mindezt. A kötet legjobban sikerült novelláiban ez a játék már nem kizárólag az irodalmi divatnak vagy korszellemnek adott áldozati ajándék, hanem a mű ki- teljesedésének eszköze. Érdekes az JEgy fantomhős lázongása” című novellában elképzelt helyzet, ahol is egy irodalmi hős lázad fel ura, az író ellen; és nyilvános leveleken keresztül vívnak szópárbajt egymással. Több mint érdekes a szerző személyének állandó változtatása, ahogy először P. J., az irodalmi alak, majd annak kiötlője válik a mű írójává, mígnem egy váratlan fordulattal Bognár Antal lép elő szerkesztőből alkotóvá. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a fiktív hős által papírra vetett művek valójában annak írójától származnak, de ebben a szövegben az író is csak Bognár Antal képzeletének szüleménye, aki ráadásul ter1093
