Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Rózsa Miklós - Szabó Zoltán: Esti Kornél Szarajevóban

mészetszerűleg nem magát, nem teljesen magát rajzolta le, amikor B. A.-t beleszőtte a történetbe.

De mindez csak agyafúrt irodalmi játszadozás, fölösleges szövegtani csapdák, titkos ajtók elhelyezése lenne, ha nem gazdagítaná a mű jelentéstartományait; ha P. J. indulati kitöréseinek leírása során csak messzire vezető irodalomelméleti problémákat, és nem még messzebbre, egyenesen a végtelenbe mutató egzisztenciális kérdéseket taglalna.

Legalább ugyanennyire érdekes a művek nyelvezete, amely kiforrott, egyéni hangú szerzőről tanúskodik. A sajátos szókészletből építkező szöveg élvezetes élményt nyújt, mégpedig főleg ott, ahol feltűnnek az író tényleges és irodalmi szülőhelyének, a Vajdaságnak a kifejezései, család- és keresztnevei. A novellák stílusára ugyanakkor a nagyon és a nagyon-nagyon hosszú mondatok valóságos túlburjánzása jellemző, melyekből ömlik az információ, feltételezhetően így próbálva felkelteni az olvasóban a realitás érzetét. E részek azonban néhol inkább az izgatottság, a sok közlendő sorrendbe rakására való képtelenség, de még inkább modorosság hatását keltik: >ySe kutyája, se macskája, az író hotelszobában éldegélt, mint egy új planétán a szerémségi Péterváraddal átelleni Neusatzban (mely örökön a rossz planétájú nevével bajlódott), udvariasan fürkészte szemüvegén át az idegenek arcát - ő is az volt, átmenetileg, egy örökkévalóságban -, tudta, hogy nincs tovább, fó'zögetett, kotyvasztott magának, étvágy nélkül megvacsorázott, így tengette végnapjait elveszetten, észrevétlenül egy nem törődő módon balkániasult városban, mint valami sírkamrába nyíló sufniban, Kecskeméttől messze délre, a Duna mellett.” (Amondat begépelésekor a szövegszerkesztő hibaüzenetet küldött, mely szerint: Jlyen hosszú mondatot nehéz elemezni. Talán ez nem is egy mondat/” A Word97 értelmező képességei nagyon alacsonyak, és az irodalom szabályokat áthágó készségét sem ismeri, de azért ebben az esetben igaza lehet: ezt a mondatot nem csak elemezni, hanem egyszerűen elolvasni is embert próbáló feladat.)

Ezt a nyelvi bálába-hordást minden novella elején tovább fokozza az író, ahol is néhány soros előhangokat olvashatunk, melyekből megtudjuk az adott novella cselekményét. Ezek a bevezetők még a fentebb idézett szövegnél is sűrűbbek, nehezebben érthetőek, a történetszövés, az olvasó megértői folyamata szempontjából azonban tagadhatatlanul fontosak, sőt, jól eltaláltak. A cím után ugyanis rögtön ez a néhány sor következik, mely magában nehezen értelmezhető, a novella végigolvasása közben azonban minden a helyére kerül az agyunkban. A nehezen érthető főtörténet és a még kevésbé befogadható előhang ugyanis kiegészítik egymást. Egyrészt a novellaszöveg olvasása közben azonosítjuk az előzőleg érthetetlennek tűnő elemeket, másrészt a főtörténet kivonatolása egyfajta kommentárt kínálva az értelmezést segítő, kiegészítő funkciót lát el.

Már pusztán szerkesztési módszere arról árulkodik, hogy Bognár Antal nem csak a szavakkal bánik biztos kézzel, hanem a kompozíció hatásos felépítéséhez is nagyon ért. Minden egyes novella történetének megértése, pontosabban az egy-egy novellába sűrített számtalan történetszál kibogozása és egészként való látása komoly feladat elé állítja az olvasót.

Az elbeszélések esszenciáját azok a közép-európai történetek adják, amelyek előbukkannak a szövegek gondosan ácsolt szerkezete mögül. A kötet talán legszebb novellája a „Tankréd eltávozáson” című, amely egy katona életének jelentéktelennek tűnő mozzanatát kiemelve az emlékezés sajátságos műkö1094