Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló

tokán, hol még ma, 1930. június 24-én is terméskődarabok hevernek a domb tetején.

Aki Baksay Sándor volt dunamelléki református püspök és kunszentmik- lósi lelkész Pusztai találkozás című bájos novelláját olvassa, tudja meg, hogy a nagyemlékezetű püspök is járt ezen a kis kerek dombon, mikor a Duna-Tisza közén híres patriarcha gazdával, id. Tóth Ferenc kunszentmiklósi főgondnok- kal és orgoványi birtokossal (ki pap volt papi palást nélkül is: őt is tanyai magányából hívta el az Úr, mint Gedeont egykor a szérűről), ez több mint ezerholdas birtokát, cselédeit, nyájait megnézni, ő pedig négy-ötszáz lelkes orgoványi filiáját meglátogatni lejött.

Az említett novellában ez a templomdomb szerepel - vagy inkább ettől vette nevét a novellában szereplő képzeletbeli templomdomb, melyre az isteni tiszteletre galambok módjára sereglő orgoványi lányok némelyike nehézkes kacsajárással, másikja meg pillangó könnyedséggel lebben fel: a figyelő Dom- bai Máté közülük e kritérium alapján nézi ki magának élete jövendőbeli társául Ambér Dinát.

Orgoványra jövetelemkor (ami 1895. december 18-án esett), az izsáki és akasztói út összetalálkozása szögletében is (akkor Deák Sándoré, a Kecskemétről idejött, s Bíró Juliska nevű szép kis barna gazdaasszonyával élő, köny- nyű kiskőrösi négyes fogaton járó, kedvetőtt gazdálkodóé volt a négyszáz holdas birtok) látható volt még a régi temető egy-két maradványa: egy pár korhadt fejfa, néhány besüppedt sírkő, mit Deák úr a Nagyrétbe vitetett ki mezsgyejelölőnek. De ma, 1930-ban ennek már se híre, se hamva.

A mostani község története a református leányegyház 1868-70-ben történt megalakulásával kapcsolódik össze.

Az erre vonatkozó iratok csomóba kötve megtalálhatók az egyház levéltárában. Ott van Földváry László protestáns egyháztörténelmi kutatónak, az orgoványi református leányegyház első lelkész-tanítójának, a nyolc évi (1871- 78) itteni működési helyéről Dunabogdányba rendelt lelkipásztornak az ugyanonnan helyébe rendelt Gyarmathy Károlyhoz intézett értékes levele is, melyben a tudós búvárkodó jelzi, hogy Orgoványról mint elpusztult régi faluról annyit bírt csak kideríteni, hogy 1559-ben négy ház után fizetett adót: 1563-ban pedig Kecskeméthez tartozó falu volt, s 126 forint adót fizetett évente.

Mikor és hogyan pusztulhatott el? Bizonyára a török uralom alatt, mikor a Duna-Tisza közi kisebb falvak, megelégelvén a Budára kóborló török csapatok folytonos zsarolásait emberért, fiatal nőkért, élelemért és aranyért beköltöztek a nagyobb védelmet nyújtó városokba. Az orbogányi falu népe valószínűleg Kecskemétre költözött, ahová ugyanakkoriban települt át - szintén a fenti okok miatt - a tolnai református oskola is, a mai református kollégium dédanyja.

A református egyház története az 1868-as esztendőben kezdődik, mikor Baksay Sándor a már akkor Kunszentmiklóshoz tartozó s ennek külső birtokát képező orgoványi pusztára egy szép májusi napon Kovács Zsigmond főgondokkal lejött, hogy itteni híveit meglátogassa.

Az idős Király Imre házában tartott isteni tisztelet után a gyülekezet tekintélyesebb tagjaiból értekezlet hivatott egybe, melyen elhatározták a re1002