Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló

formátus leányegyház megalakulását s egy lelkésztanítói állás szervezését: megválasztották az egyháztanácsot, vezetését a testületre bízván. Az anyaegyház ettől fogva átengedte az orgoványi hívektől szedett egyházi adót s több évi hátralékot, mely az önkéntes adományokkal, meg az anyaközség és anyaegyház által nyújtott segítséggel akkora summára növekedett, hogy belőle 1869-70-ben lelkész-tanítói lakást építettek, déli végében jó nagy helyiséggel, mely iskolaterem és egyúttal imaház céljára szolgált egészen 1913. augusztus 26-áig, vagyis a templomszentelés napjáig.

A lelkész-tanítói lak elkészülvén, az egyházkerület első lelkésztanítóul Földváry Lászlót rendelte Orgoványra 1870-ben. 1871-ben emelték az udvarban lévő tizenkét öles melléképületet. Az egyház első gondokául a fentebb említett értekezleten Józsa Sándor birtokos gazdát választották meg.

Az ugyanekkor megválasztott presbiterek között szereplő Szőke Gáborról idejegyzek egyet-mást. Akunszentmiklósi Szőke család saija teológiát végzett, s a Tolna megyei Felsőnyékre választatott meg papnak. Az ottani composses- sorok jelöltje azonban más volt. Szőke Gábort a köznép választotta meg. A beköszöntő prédikáción aztán a hétszilvafás nemesek az új papnak csak a hátukat mutogatták. A fogadtatáson Szőke Gábor, mint afféle büszke kim, igencsak felbosszankodott: bibliáját, palástját könyves ládájába visszatette, s otthagyta a nyéki urakat: lejött atyjának orgoványi tanyájára, s itt holta napjáig, 1887 novemberéig szántott-ve tett s fát ültetett. Valami Rekettye Amál nevű egyszerű fehérnép volt a gondozója. Az ő erdőinspektori felügyelete alatt ültettette be a múlt század 60-as, 70-es éveiben az anyaváros a tolvajosi buckákat akácfával, nyárfával, miket azonban a 80-as években történt köz- legelő-felosztás és -eladogatás után a mindenfelől ide szállingózó, pénzre éhes szegénység lassanként teljesen kiirtott.

Szőke Gábor úr - mert az öregek, akik ismerték, így említik még ma is - tanácsadója lett az orgoványi gazdáknak, s mint patriarcháról emlékeznek róla. A református temetőben szép fehér sírköve van, sírhalmát egy darab ideig Tekes Móric, a szinte az egész Petőfit könyv nélkül íujó gazda istápol- tatta, mert feleségének, Szőke Juliannának Szőke Gábor úr a nagybátyja volt. A sírt most az egyház gondoztatja. Szőke Gábor ötven holdas birtoka most özvegy Tóth Imréné családjáé (nyolc fiú és egy lány!); egyszerű, alacsony, nádtetős lakóházát granáriumnak s lacikonyhának használják.

Ugyancsak az első presbitériumnak volt tagja Olvedi Szabó József pusztabíró gazda. Egyetlen fia 1927-ben elhagyatott állapotú napszámosként halt meg özvegy Tóth Imréné istállójában. Apjáról maradt házát elitta, kis fóldecs- kéjét eladta; az árán paripát, nyerget meg darutollas kalapot vett, s cifraszűrrel a vállán vágtatott a puszták mélyén lakó babájához.

A régi betyárvilág érdekes utolsó alakja volt, legalábbis külsőleg. Embert sose ölt, nem is rabolt - legfóllebb egypár kazalt gyújtattak föl vele a haragosok. Később aztán nem volt már se paripája, se babája; pörge kalapját lehúzva mélyen ülő, villogó szemeire és sasorrára, dugóhúzóra emlékeztető bajuszával és ferencjózsefesen kiborotvált áliával örökké bujdosott. Télen leginkább a régi nagy gazdák, a Királyok istállójában húzta meg magát - nyáron pedig minden bokor szállást ad a betyárnak.

Egy-egy jó gazdánál néha hetekig eléldegélt: kaszálgatott vagy permetezett, s mikor megunta a kvártélyt, vagy pedig az orra alá szóltak valamit;

1003