Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"

néhány elnyűtt, félig-elázott kéziratára (Darályvilág, Csodák országa), ezeket átgépeli; háborús élményeit a Zsuzsika fényképalbum c. könyvében örökíti meg, s drámát is ír (Morzsatolvaj). 1946-ban kérelmezi nevének magyarosítását: az irodalomban már Határ Győző néven kíván belépni. Noha egyelőre semmit nem tud megjelentetni, egyre többen ismerik s tartanak igényt barátságára a fiatal művészkörökben: az Európai Iskola, az Újhold rendezvényeire rendszeresen jár, s részt vesz a Darling-eszpresszó asztaltársaságának szellemi életében. Szorosabb kapcsolatba kerül a Hamvas Béla-Szabó Lajos- Tábor Béla-Török Sándor nevével fémjelzett ezoterikus filozófiai iskolával; a festők és művészetteoretikusok közül Barcsay Jenő, Bálint Endre, Gegesi Kis Pál, Kállai Ernő, Kornis Dezső, Losonczy Tamás, Martyn Ferenc, Mezei Árpád, Pán Imre, Rozsda Endre, Schubert Ernő több-kevésbé szorosan a baráti köréhez tartozik.

Az irodalmi életben is rátalál szellemi rokonaira: Kálnoky László, Lakatos István, Lator László, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Mészöly Dezső, Szabó Ede, Végh György, Weöres Sándor, s kissé távolabb Szentkuthy Miklós - egy csodálatos sokszínűséggel kecsegtető újjászületés ígéretét hordozzák magukban. Mellettük az író-fejedelemasszonyi triumvirátus: Gyarmathy Erzsébet- Nemes Nagy Ágnes-Szabó Magda, s aztán a titokzatos tehetségű Hann Erzsi, Mándy Stefánia. - Egy rövid pillanatra úgy látszott: Magyarországon a szellemi élet soha-nem-látott kivirágzása következik, még több tehetség indul világhódító útjára, mint a Nyugat-korszakban.

1946-ban írja Gazdátlan kiáltás c. morális paraboláját Határ Győző, majd Heliáne c. regényét, amelynek kiadását Hamvas Béla engedélyezteti a cenzorral. Barátai szerint ez a magyar irodalom ,legeurópaibb” alkotása; Juhász Fe- renctől Márai Sándoron át Weöres Sándorig mindenki a legnagyobb elismeréssel szól róla, Vajda Endre százoldalas tanulmányban méltatja, s az Egyetemi Nyomda az 1948. évi zürichi könyvészeti világszimpozionon e könyvvel akarja képviselni Magyarországot, német-francia nyelvre is lefordítva. 1947 karácsonyára meg is jelenik a regény 1000 példányban; azonnal el is fogy belőle 200, de a pártsajtó lincshangulatot teremt körülötte: „nihilista, szürrealista” címkével bélyegzik meg. Természetesen, a raktáron lévő köteteket azonnal bezúzzák; s ezzel Határ Győző előtt bezárul végleg az irodalmi életbe nyíló kapu. Liturgikon c. verseskötetét már csak barátai ismerik (1947). 1948-ban államosítják a kiadókat, s a szellemi életből kirekesztetteknek többé nem áll módjában egymáson segíteni.

A korszak művészeti életének anomáliáiról megjelent számtalan emlékezés közül talán épp Határ Győzőé a legtárgyilagosabb, s így emberileg- íróilag is leghitelesebb. A tőle megszokott objektivitással kezeli a tényeket, nem „átkozódik”- csupán közzéteszi a dokumentumokat. S miután ma már - szerencsére! - módunkban áll ismerni ekkor írt műveit, kivált a Heliánét - nem is szorul bizonyításra: kinek volt igaza... A „dicső” fordulat éve a szellemi élet teljes lepusztítását hozta, a fejet-hajtani-nem-akarókat a perifériára szorította.

Határ Győző így hát ismét a megjelenés reménye nélkül dolgozik; de annál nagyobb belső ambícióval. Sorra írja szimbolikus - áttételes korrajzregényeit a második világháborúról s a nyomában kialakult szömyvilágról. A Heliáne ellenpárjának szánja soha be nem fejezett regényét az emberré nevelt go897