Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"
megkísérli beszervezni őket a szociáldemokrata újak csoportjába, ők nem csatlakoznak az illegális mozgalomhoz: Közép-európa-Nagyfóderációban gondolkodnak - Kossuth, Jászi Oszkár nyomdokain továbblépve. (.Bukaresti asszony c. kisregényét az író a Duna-menti népek összebékülése, új életkezdése példázatának szánja.) A nyomozóhatóság csakhamar felgöngyölíti „ártatlan” szervezkedésüket, hadbíróság elé állítják őket, hűtlenség és hazaárulás vádjával. A katonai ügyész első fokon halált kér Hack Győző fejére; bűnvádi bizonyítékként szerepelnek - többek között - fent említett regényei is. A védőügyvéd azonban azzal az indoklással, hogy irodalmi művekről, s nem lázító politikai propagandaanyagról van szó, eléri, hogy „csak” 12 évi fegyházbüntetést kapjon, amit végül - többszöri fellebbezés után - öt esztendőre mérsékelnek. II. A II. kötetben aztán megismerjük az országot átszövő földalatti „börtönköztársaság” rejtett életét, a „rendőrállam” módszereit a Szellem megfegyel- mezésére. Úgy látszik, a totalitárius államberendezkedések számára a legfőbb ellenfél a „szabadgondolkodó” értelmiség, nem pedig a köztörvényes bűnözők, rablógyilkosok hada. írónk számára valóságos megkönnyebbülés volt, amikor a Defenzív Osztály gödöllői Intellektuális Részlegén folyó kínzások, gyötrel- mes kihallgatások után végre a sátoraljaújhelyi fegyházba átszállították. Itt éli át „harmadik születését”: kilépvén „teste bőrzsákjából”, lelke „csillagsugár- vasútra” száll, s a jelenségvilág börtönéből Magasba tekintve, gondolkodóként felülkerekedik élethelyzetén, a „kívülálló” kíváncsiságával figyelve - analizáva önmagát s a történéseket. Az 1944. márc. 22-i fegyházlázadást a Sors akaratából túlélve (a véletlenen, hajszálon múlt, hogy nem végezték ki társaival együtt), már érzik a „szabadulás” előszele: Kárpátaljára irányítják a foglyok egy részét, repülőteret építő büntetőszázadba (a többieket Nyugatra hurcolják). Az úton viszonylag szabadon, semmittevő veszteglésben élnek. Görömbölytapolcánál sikerül megszöknie, s Pesten a Wallenberg-házban (Jókai u. 1.) állást és menedéket kap. Itt éri meg a nyilasuralom végét. Az általános fellélegzés és reménykedés rövid időszakában Hack Győző is bízik abban, hogy végre szabadon élhet és alkothat. Csakhogy ő az új Hatalom szemében is „fekete bárányának bizonyul! Egy szabad pártnapon volt fegyenc- társa, Gájer Imre felől érdeklődik Gerő Ernőtől, aki rögtön feljegyzi adatait - hiszen az egykori nagy kommunista Rajk ellenlábasa volt -, ettől kezdve „megjegyzett ember” lesz: bárhol próbálkozik állásszerzéssel, könyvei megjelentetésével, a „pártmaffia” keresztülhúzza terveit. így hát továbbra is rajzasztalához szorul, valamint grafikusi - festői megrendeléseket vállal, képeit jó áron adja el. Anyagilag így most sem szenved hiányt; tágas műteremlakást bérel a Rákóczi úti „órapalotában”, magához veszi szüleit is, s viszonylag pezsgő társasági életet él - a hajnali órákban pedig rendületlenül, hihetetlen munkabírással dolgozik regényein. 1946-ban állást kap az UNRRA missziónál; egészen 1947-ig az (UNRRA felszámolásáig) építészként itt dolgozik. Az egykori Hadik Laktanya Bűnügyi Levéltárának romjai közt rátalál 896
