Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Határ Győző: Szentföld a Föld
(mellyel „szakított”) - ez az új írónemzedék mi sem természetesebb, mint hogy sem érteni, sem értékelni nem fogja azokat az írói téteményeket, amelyek történelmünk korszakos kataklizmáiból táplálkoznak - traumáiban fogantak. Az irodalom posztmodem hagyománymentesítése és múlttalanítása könnyen megy azoknak, akik - örök szerencséjükre - post fosta érkeztek, tegnap serkedtek ki a földből; jobbára agyonkényeztetettek, agyontápláltak, lusták, fáradékonyak, esetleg dorogosok is, és mind e tulajdonságok koktéljéből még újszerű magatartást, pózt fejlesztettek ki - a „farmer- dandy” pózát, s mindekutána e sorozott negatívumokból erényt csináltak, ráadásul, ez elsöprő Tabula Rasa után ezt az ő új elindulásukat a semmiből, az Új Újrakezdést egy újdándi ,farmer-dandy” neo-nouveau konvencióval tetézik, mely természetadta tudatlanságukból fakad lassan kialakul náluk annak a divatos dogmája, hogy levegő számba vegyék azokat, akik azoknak a „ki-nem-szarja-le” ÓSDI katasztrófáknak, ÓCSKA világháborúknak eleven behüvelyezői, mivel traumájukat kitörölhetetlenül a csontjaikban-sejtjeikben hordják- hogy bárki nevetség tárgyává tegye a törékeny veteránokat, emez „idők tanúit’? Ó nem - odáig nem mennek, hamvas-pattanásos iijonti epidermiszük alatt annál sokkalta raffináltabbak mesterfogásuk ennél sokkalta radikálisabb. Mert lehet, hogy az istenségnek nem adatott meg a „múlt törlése”; de ők már, a maguk szellemi komputerén csak rákattintanak a „törlés” gombjára - és pusztul a múlt, vele pusztulnak a múltak eleven menhíijei. az ő „gigabájt” memóriájuk a múltak romsivatagjainak kísértet-képeit nem veszi be, az ő szellemi képernyőjükön erről csupán a cikázó fény- hersenések jelzik a kiüresedést- a „farmer-dandy” oly ultra-posztmodem már, hogy a „tegnaposak” avantgarde műveit jó ha méla undorral átpergeti: ennyi elég belőle... A leütött szó-billentyűkre nem rezonál, a hanggal nem felelkezik: nem aktív olvasó - nincsenek aktívái. »Hinaus mit uns« A nyugati világ egyre szélesebb körben hódító bűntudat-komplexuma a „hinaus mit uns”. Ahogyan Hitlerék rákényszerítették a zsidókat, hogy felsorakozzanak és végigvonulva tömött sorokban. Berlin utcáin, hangos kiabálással a németségből való kiebrudalásukat követeljék:- Hinaus mit uns! ugyanúgy, a Nyugat „politikai korrektségtől” duzzadó politológusai rá akarnak bírni bennünket, hogy mellverdesve valljuk be gyarmatosító/rab- szolgatartó múltunk gyalázatának bűnét, és levonva a konzekvenciát, egyebet se ordítozzunk, mint amit ők, tőlünk hallani szeretnének:- Hinaus mit uns! - Le velünk! Ki velünk! Bűnünk megintcsak a római birodalom világösszerabló hódításával kezdődik: ott „vétettük el”; s valamiképp a római jog szerint a törvény nem tudása nem mentség, szintugyanúgy, a „politikailag korrekt” Kapituláriák abszolút előítéletének nem tudása nem mentség Róma bűneire 886
