Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Határ Győző: Szentföld a Föld
nyik”-mozgalom otrombaságára - a marxizmus törpeelméjű, idegőrlő pszeudológiájára. Miben reménykedhetünk? Az új nemzedék tudattartalmának ugrásszerű mutációjában, alkalmasint ha elszórják/kihullajtják a múltak - a különféle előjellel átkosnak deklarált múltak - haszontalan ballasztjait, és úgy kezdenek újat, hogy abban az, ami belőlünk lesüppedt, az alapozás mélyre vert, láthatatlan beton- cölöpei már csupán: akkor, és csakis akkor, a harmadik évezredre kitekintő Hunnia palotahomlokzata már olyan lehet, hogy arról rég lepergett s nyomokban sem lesz fellelhető, amit e látlelet csupán regisztrált - korántsem nehezményezett. Az olvasó aktívái (Addenda az „irodalom fajlagos eszközeihez”) Igen lényeges eleme az olvasásnak az, amit az olvasó a magáéból hozzáad. Mármint az aktív olvasó, akinek vannak aktívái - vagyis van mit hozzáadnia. és itt utalnom kell arra, amit az irodalomról, mint par excellence val- lomásos művészetről - vagyis mint olyanról, amely a vallomástételt meg nem kerülheti - és az írás fajlagos eszközeiről mondtam2 ahogyan a szó, mágikus teremtő-felidéző erejével mintegy végigzongorázik idegrendszerünkön, minden „leütött” szó billentyűjére ráhangzás- sal/rezonanciával válaszolunk- és felelkezünk. Visszacsendülnek emléke- ink/tapasztalataink, visszaárad érzelmi emléktároló beltengerünk hullámverése. mármost ha valakinek ilyen „tárolója” nincsen, vagy amije van, az tengernyi-kevés és pocsolyásan-sekélyes; akinek a reminiszcenciái kama- szosak, gyermetegek, mivel csak másodlagosan, filmekből, olvasmányemlékekből táplálkoznak vagy abból sem akinek minden tapasztalata a tapasztalatlanság gubója - amilyen kényelmes, amilyen féltett tud lenni ez a gubó és amilyen édes a benne való elfészkelődés - arra a művek nemigen tesznek különösebb hatást: nem rezonál - nincs mivel rezonálnia a jellegzetes lusta-fiatal olvasó, az aktív olvasó szöges ellentéte: neki aztán igazán nincsenek aktívái-, vagy mondhatnánk úgy is (minden szándékolt „gunyoros él” nélkül), hogy életszűz még a lelkem: szűzecske az élettől így érthető, hogy a legzsengébb zsenge-iijúság, akinek a világháborúkról s az azokat megelőző/követő forradalmakról, vagy csak film-, vagy csak olvasmányemléke van (ha van, esetleg még annyi sincs); amaz enerváltan zsenge fiatalság, amely bosszús érdektelenséggel hátatfordít a múltnak 2 „az irodalomnak megvan a maga finom billentyűzete az emberi idegrendszeren. A gyermekkorból, az országból, hangulatélményekből, kalandokból, kalandos hányódásokból és minden általános emberiből a szerelemtől az imponderábiliákig - húrok feszülnek fel a lélekben” etc. etc,. (Rólunk Szól a Történet, I. Légy Minaret, (78), „Az irodalom fajlagos eszközei” - Aurora, London 1990. A glossza - az irodalmi „ingerhatások- ról” és a szövegolvasás „zongora-hasonlatáról” még 1946-ban íródott. 885
