Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Határ Győző: Szentföld a Föld

1 hézagos/hiányos műveltség

2 skorbutos lelkek ámokfutása az újdándiság felé

3 a Kádár-konszolidáció polgárosodásába való beleragadottság/begye- pesedettség

4 az attól való szabadulás reményében az örök útrövidítés keresése: varázsigékben-gondolkozás

5 a túlexponált, besulykolt „kultikus figurák” kánonja - annak, aki csak a kályhától tud elindulni

6 egyeseknél a kíváncsiság kóros hiánya: egyfajta rátarti tompultság

7 az írás és olvasás asztmatikus rövidlélegzetűsége („ugyan mi a manónak olvassam el Edward Gibbon hét dög-vastag kötetét, hogyha József Attila egy négysorosából ugyanazt megtudhatom? Sőt, sokkal többet!”1

8 a szesz. A szesztestvérek csodálata, a szesztestvérülés bálványozása („Nem lehet nagy szellem az, aki legalább egyszer havonta nem merevrészeg”)

9 a Kádár-korszak ellenzéki irodalmának ittfelejtett árnyéka. He- herészés, összekacsintások, cinkos sandakép. A sváda, mint „üzenet”, ill. „magvas mondanivaló”; a nyegleség, mint műforma és stíluseszmény stb. Tisztelet a kiválóságnak és a kivételnek, de zömmel majd minden - tárcanovellával zűllik ,p vonal alatt”

10 egyfajta intellektuális integritás hiánya. Vagy megvolt, de elsikkadt; vagy már nem is ismerik; vagy mert nincs rá igény

ez utóbbinak - az intellektuális becsületesség naiv/gyanútlan hiányának tulajdonítható, hogy a hitványabbnál-hitványabb szubkultúrák, kultikus pótlékok, bázisközösségek mellett divatba jött a valláshiedelmek cukros, mézmáz vállalása/megéneklése. Az istenelmélet/teremtéselmélet/ lélekelmélet kérlelhetetlen, mintegy rendreutasító proklamálása/kötele- zó'vé tétele, a damaszkuszi pálfordulások személyes csudájának mesélős „költó'ies” kiszínezése/ajánlgatása

ennek nyomán mi sem természetesebb, mint megújra, persze, az ország prepotens „felajánlása” ... - no Kinek? Hát a Szűzanyának; lévén a Hon, más, távoli országokkal egyetemben, garmadával - „Mária országa” (whatever it means). Ami óhatatlanul egyfajta burkolt hadüzenet a szekuláris világnak; hogy akinek nem tetszik, az is vegye tudomásul az ún. keresztény demokráciát” (oly phantasma, amely - a zsidókeresztény pálvallás történelmét mélységesen és szenvedélyesen nem ismerő - hívek fából-vaskarikáján alapul és e tudatlanságnak a megideologizált transz- mogrifikációja)

s így alakul látleletünk további összetevőiben:

11a sekélyesség, amely hosszadalmasságba, „adatbázis”-fitogtatásba és hagyományos lila prózába burkolódzik

12 az intellektuális becsvágy hiánya

13 természetesen és hosszan perszeveráló visszahatás a „Bezbozs1 ismeretes Pilinszky János olyigen releváns, ^elejtett’ megjegyzése: minek elolvasni a Háború és Békét, amikor egy szonettel sokkal többet kapunk. Hogy hogy nem történetesen Pilinszky nem írt szonettet, de bibliográfiájában egy Háború és Békét hiába keresnénk.

884