Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Fábián László: Két könyvről - összecsengésekkel
Ilyenkor - persze - előszeretettel mondogatjuk: erről magunk is tudnánk mesélni. Nekünk azonban - a malenkij robot, a magyar gulagosok ellenére sem - jutott osztályrészül az a szisztematikus népirtás, amely a Baltikum közösségeit ritkította. Valamiképpen még a kulturális imperializmust is megmegkerülhettük, hiszen legalább a nyelvünk nem került veszélybe. (Ezúttal ne számítsuk ide azokat a föllelkesült dilettánsokat, akik anyanyelvi műveltségükre még rápakolták szovjet-vonzalmaikat.) Mert bizony be lehet tiltani - és amit lehet, azt egy elnyomó hatalom meg is teszi - a kis népek nyelveit; ennél is hatásosabb azonban megvonni tőlük az anyanyelvi iskolázás lehetőségét, elpusztítani írásos fórumaikat, földbe tiporni nemzeti kultúrájukat. Hogy hogyan, erről Jávorszky érdekfeszítő és végtelenül informatív jegyzetei kínálnak példákat. Például az első észt köztársasági elnök, Päts sorsáról, a kulturális politikus Veiderma sorsáról, mai orosz kalóztámadásról; a fantáziánk is szegényes kitalálhatni hasonlókat. És akkor még a KGB hirhedett ügyeiről, a baltikumi „erdei testvérek” világáról, végzetéről szó sem esett! Le kell azonban szögeznünk, hogy Jávorszky Béla könyve egyáltalán nem afféle történelmi panaszkönyv. Sokkal inkább tárgyilagos ismertető, bizonyos értelemben pedig egyenesen tényföltárás. No, meg a jövő latolgatása. Ebben a jövőben magunk is benne vagyunk, hiszen a bolsevik elnyomás alól fölszabadult kelet-európai népek életének alakulásába a közös múlt mindenképpen belejátszik, legyenek bár csehek vagy litvánok, magyarok vagy észtek. Közös érdek ugyanis, hogy a történelem ne ismétlődjék, hogy a politikai zsiványság semmilyen ideológiai lepelben ne tudjon nyomulni. Lennart Meri, észt elnök is figyelmeztet: „Ha ellankad éberségünk, teret enged a he- donizmusnak, akkor nemsokára újból hallani fogjuk a szolgaság lopakodó lépéseit. Akkor eljön az új Molotov. Eljön, és várja Ribbentropot. Most még megtehetjük, hogy egyértelműen értésére adjuk: ötven évvel a második világháború befejezése után a szabadság és a demokrácia európai világa nem visel el új Ribbentropokat”; Jávorszky pedig sietve fűzi hozzá: „Uj Molotovokat sem”. Bizony, bizony, erre kell nagyon odafigyelni. Oroszország jócskán termeli a molotovokat. Mégcsak nem is olyan bohócokra gondolunk, mint Zsirinovszkij. Ezek egy egészen más kultúrából ácsingóznak Európa felé. A 40-es években szovjetizált baltiak nem értették, miért kell közösségi házaikba minduntalan táblát kitenni jó orosz szokás szerint, hogy „köpködni tilos”. Csak néhány hónap szovjet életre volt szükségük, és már világossá vált előttük a tiltás értelme. A példa nem Jávorszkytól való. O különbeket vonultat föl. És lebilincselő olvasmányt ad. (Komp Kiadó, 1998.) 92
