Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Fábián László: Két könyvről - összecsengésekkel
FÁBIÁN LÁSZLÓ Két könyvről — összecsengésekkel Mi történjék a kis nemzetekkel? Valamikor, leginkább a két háború között születtek ilyen írások, mint Jávorszki Béláé, a remek műfordítóé és volt nagyköveté, amilyeneket A kettéfűrészelt csónakok földjén című kötetében olvashatunk. A cél azóta is változatlan: megismerni azokat a kis népeket, amelyekkel valamilyen módon összesodort bennünket a történelem, a rokonság, esetleg csak a szimpátia. Megismerni, hiszen az elmúlt fél évszázad inkább csak távolított tólük, semmint közelített volna; a „szövetségbe forrt szabad köztársaságok” kohójában a „nagy testvér” akarata érvényesült, a némiképpen modernizált orosz imperializmus mintegy hét évtizeden át a Szovjetunió álnevet használta. Ennek az imperializmusnak pedig eltökélt szándéka volt nemcsak megtörni, de fizikailag is ellehetetleníteni azokat a rakoncátlan kis népeket, amelyeket a központi túlerő bekényszerített az újszerű „szövetségbe”. (Ennek a törekvésnek egyébként szépen csengő neve is volt: lenini nemzetiségpolitikának hívták, ami kétségkívül sejtelmesebb a nagyon is egyértelmű genocídiumnál.) Jávorszky Bélát jó sorsa a finn nyelv közelébe vitte, nem állt azonban meg a finnek irodalmának tolmácsolásánál, hanem a finnországi helyzetet megismerve, az ottani kisebbségi irodalom, a finnországi svédek literatúrája is érdekelni kezdte, sőt, figyelme az észtekre is ráterelődött. Amikor pedig a rendszerváltoztatás után diplomáciai megbízatást vállalt, nemcsak a finnországi, de a baltikumi képviseletet is el kellett látnia. A kulturális érdeklődés tehát egyre szorosabban kapcsolódott a politikaihoz - hovatovább úgyszólván kötelességszerűen. 1991-ben megjelent esszékötete, az Eszak-Európa kisebbségei tulajdonképpen egy modellkeresés tapasztalatait gyűjti egybe, és éppen ez a legközelebbi és legközvetlenebb modell a Baltikum kis népei számára is azután, hogy kitörhettek a „nagy testvér” szoros öleléséből. Természetesen ez egyszerűsítés a magunk részéről, hiszen éppen Jávorszkyt olvasva erősíthetjük meg azt a vélekedésünket, hogy a Baltikum államalkotó népei (észtek, lettek, litvánok) a huszonnegyedik órában kerültek olyan helyzetbe, hogy elkerülhessék a gyors nemzethalált, hogy újraszervezhessék független államiságukat. A szerző keserű, sajnos azonban többszörösen igazolható radikalizmussal érvel amellett, hogy bizony az általunk folyvást demokratikusnak laudált Nyugat mennyire érzéketlen ezeknek (és vajon csak ezeknek?) a kis 90
