Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Beszédes Attila: Újvidéki napló II.
herautók közlekednek. A faluban egy kicsit mindig nagyobb a forgalom, de sehol sem intenzív. Az egyik kisvárosban hihetetlen hosszú sort láttam egy trafik előtt. Az emberek cigarettáért álltak sorba. Már láttam ilyen sorokat éppen eleget az elmúlt években, de ez a sor felülmúlt minden eddigit: az emberek hatosával álltak, 50 m-es sorba illeszkedve, tehát több száz ember. Erre a jelenségre felfigyelhetnének pl. a környezetvédők, mert itt látszik, hogy a társadalomban milyen fontos szerepet játszik a dohány. Olyanról is hallottam, hogy egy gyár egy kisebb helyiségben két box (10 doboz) cigarettát adott a munkásoknak havi bér fejében. A dohányosoknak ez a mennyiség éppen kielégíti a havi szükségleteit, a nemdohányzók pedig a cigarettát eladják a pénzes dohányosoknak ötszörös áron, hogy így megkeressék a kenyérrevalót. Egyébként azt mondják, hogy már nem is léteznek különféle típusú, márkájú cigaretták, csak egy fajta, fehér papírba csomagolt dohányt árulnak, minden felirat nélkül. Ha így folytatódik, lehet, hogy még a cigarettára is bevezetik a jegyrendszert. Aztán odaértünk a határra. A Jugó határon most rendőrök, katonák és vámőrök dolgoznak, vegyesen, vagyis együtt, csoportmunkával döntve a dolgokról. Azt mondják, hogy azt is büntethetik, ha pl. a katonaköteles férfi tájékozatlanságból megkísérel „átjutást nyerni” a határon. A katonakötelesek a határ közelébe se szabad, hogy kerüljenek! Átnyújtottam a szükséges papírokat, okmányokat a „fegyveres bizottságnak”, akik azt sokáig, gyanakodva vizsgálgatták. Aztán az egyik végre megszólalt:- Kolléga, ugye nem megfelelő ez a papír! - mondta a rendőr a katonának. Átfutott a hideg a hátamon, nem tudtam ellenállni, hogy közbe ne szóljak:- Már hogy ne lenne jó! Egy hónapig intézkedtünk, vártuk, hogy kiírják! És nincs is annyi üzemanyagom, hogy visszamehessek Újvidékre! - mondtam kétségbeesve.- Nem tudom!? - csóválta a fejét a katona. - Ezen a papíron csak azt írja, hogy ön nem katonaköteles, de azt nem, hogy emiatt külföldre kellene, hogy utazzon! - mondta.- De, hát ha egyszer nekem csak ezt a papírt adták.- No, engedjék át! - mondta a végén a vámőr. Fellélegeztünk, amikor átjutottunk a határ magyarországi oldalára. Viszont ott is volt egy kis incidens. Mi autóval voltunk, de előttünk egyszerre, soron kívül megjelent három gyalogos határátkelő. Mivel az útlevelek regisztrálása ott eléggé hosszadalmas folyamat, pillanatok alatt kiszámítottam, hogy ott ezek szerint legalább 3x5 percet kell majd várakoznunk a sorban, és hogy minél jobban takarékoskodjak az üzemanyaggal a gyalogosok mellé hajtottam és eloltottam az autót, hogy ne kelljen azt kétszer gyújtani. Viszont erre elkezdett a magyar határőr ordítani:- Nem látja a vonalat? Milyen nyelven mondám magának! Szerbül? Németül? A NATO nyelvén? Ez szabálysértés! Tessék befizetni a 2000 Ft-ot! Csak hosszabb vita után sikerült megúszni büntetés nélkül a határátkelést, de mi már ekkor nem is izgultunk a nem éppen barátságos fogadtatáson, hiszen úgy éreztük, hogy kiabálhat ez a hülye határőr amennyit csak 838
