Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Beszédes Attila: Újvidéki napló II.

megérzett. Mindannyian rettegtünk, féltünk, de konkrét, kézzel is tapintható fájdalom kevés ért bennünket, legyünk ószinték. Még ha szomorú is volt látni a hidakat, utána hazajöttünk és bánatunkban mondjuk jól bevacsoráztunk, ha nem is mehettünk el a színházba. Nem fájt. Persze egészen más lett volna, ha mondjuk a fiát elvitték volna a harctérre.

És bizony nagyon sokan úgy vannak ezzel a háborúval a világon, mint a pornó vagy horror filmekkel. „Én nem csinálnám végig, de azért megnézni... Hiszen az még nem bűn...” És egy kis rettegés, izgalom, szemtelenség élvezetet is okoz. Ilyen az ember természete.

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán mivel nem volt jobb dolgunk, elkészítettük a gyertyákat, majd lefeküdtünk. Az én szobámban koromsötét volt. Kint az utcán is sötét volt, pedig a városi világítás mellett szinte még olvasni is lehet, persze normális időkben. Még így is lett volna egy kis fény a holdtól, viszont az se látszott, mivel be kellett csukni a zsalugátert a bombák miatt. Feküdtem a tökéletes sötétségben, bámultam a plafont és vártam, hogy elál- mosodjak.- Akkor kell aludni, amikor nincs áram, dolgozni pedig, amikor van, akár éjjel is! - gondoltam.

Viszont akkor egyszerre robbanás hallatszott, majd néhány percre rá megszólaltak a szirénák (milyen hatásos, időben történő figyelmeztetés!), hallatszottak a repülők, majd elkezdte a légvédelmünk is pattogtatni a patronjait. Elkezdődött a napi műsor.- Igaz, hogy semmit se ér, de hallatszik! Önbizalmat kölcsönöz! - gondolhatják a katonák, amikor lőnek. Mert az egyik barátom mesélte, aki nemrég jött haza néhány napra a katonaságból, hogy ő is ott áll a légvédelmi miacso- dák mellett minden este, és tudja, hogy egyáltalán nem kapcsolják be a radarokat, tisztán találomra lőnek, a hang után. Szinte semmi esélye sincs ezeknek a lövedékeknek, hogy elérjék a repülőket, mert 2 km után saját maguktól szétesnek, a repülők pedig általában 5 km alatt nem repülnek. De minden este lőnek, eljátszák az előadást.

Ekkor kiment az álom a szememből, és meglehetősen sokáig nem tudtam elaludni. Aztán két órakor megjött az áram, és én, bár már akkor álmos voltam, felkeltem, hogy kihasználjam az alkalmat, amikor üzemképes a számítógépem. Leültem a gép mellé, viszont nem múlott el 10 perc, elvették az áramot. Épp elindultam újra az ágy felé, amikor újra visszajött. És így ment ez egészen 5 óráig, amikor végképp elnémult minden. Legalább ötször elkezdtem írni az öcsémnek a levelet, és legalább annyiszor félbe is lettem szakítva.

Ezen kívül a szüleim is állandóan talpon voltak, mert már a néhány évvel ezelőtti áramkorlátozásokból tudjuk, hogy az elektromos berendezéseknek nagyon árt az első áramütés, ami a rendszer bekapcsolásakor észlelhető, így akármikor elvették az áramot, kihúzták a kábelt a falból, aztán lesték, mikor jön meg az áram, hogy újra bekapcsolhassák. És így ment ez 4 órán keresztül. Egy idő után a mélyhűtő motorja már nem is akart elindulni, csak az ellenőrző lámpa gyulladt ki. Már kétségbe estünk, hogy tönkrement az egész, amikor aztán kiderült, hogy mégse, csak nagyon gyönge volt az áram erőssége vagy feszültsége, és azért nem indult be. Aztán ma egészen délutánig szintén nem volt áram. És ebből kifolyólag nem volt víz a csapokban, és nem lehetett ke834