Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Ivan Canev: A köztes-versekből

Nosztalgia a vackor után

Boldog vagyok, hogy létezik a világon a vackor... Minden karcolás behegedt rajtam, csupán egy kékes folt maradt vissza, távoli emlékeként a gyerekkori civakodásoknak. Minden apróságért vadul összerúgtuk a port, gyermekkoromnak fanyar-őszinte vadkörte-íze volt. Vagyis: vackor-íze, ahogy a mi vidékünkön máig mondják.

O, ezek a felnőttkori udvariaskodások, amit csak úgy kutyafuttában vetünk oda egymásnak, olyanok, mint a Zöldért-nél vásárolt állott őszibarackok. Elvesztették már rég hajdani hamvasságukat, összenyomkodottak és poshadás- nak indultak, jól meg kell hintenünk porcukorral, hogy elviselhetőbb ízük legyen. De ez nem a vackor íze.

Kiss Benedek fordítása

806