Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló

XVII ÍROTTKŐ STÚDIÓ GÉVAI CSILLA A mozaik MINT TÁGABBAN ÉRTELMEZETT MOTÍVUM NYOMON KÖVETÉSE AZ UTAS ÉS HOLDVILÁG CÍMŰ REGÉNYBEN Dolgozatomban végére szeretnék járni egy jelenségnek. Választ szeretnék kapni ar­ra, hogy Szerb Antal írásában miért része­síti előnyben más képzőművészeti alko­tástechnikákkal szemben a mozaikot, mint legnemesebb módját az ábrázolásnak. Az írás olvasása közben arra lettem fi­gyelmes, hogy a regény szereplői egy£> mondataikban utalást tesznek arra, hogy összetartozásukat nemcsak a közös beszél­getések és haláljátékok határozzák meg, hanem a ki nem mondott vizuálisan átélt élmények is, például könyvek lapozgatása során megpillantott mozaikképről készült fotók, mozaikban látott filmkockák, kóbor­lások során felfedezett épületek. Ezek a képzőművészeti és építészeti alkotások előbb-utóbb vissza is köszönnek a mű Ol­vasása közben... „A bizánci képekben volt valami, ami felkavarta bennünk a lélek leg­mélyén alvó iszonyatot."1 Feltűnően sok­szor találkozhatunk sorok közé csempészett műalkotásokkal a regényben, mintha ki nem nyomtatott illusztrációk volnának, kí­sérve és erősítve a könyv hangulatát. Mo­zaikokra utaló nyomokat nemcsak Raven- nában s az Ulpius-ház porosodó köny­veiben találhatunk, hanem magában a tör­ténet elmesélési módjában és a könyvben szereplő alakok jellemábrázolásában is. A múltban történt eseményekről csak másod­kézből értesülünk, látszólag Szerb sem óhajt beleszólni, hogy szereplői miként tár­ják az olvasó elé a régiségbe visszanyúló történeteiket, sőt a könyv írója azt is szíve­sen veszi, ha némelykor egy-egy mozzana­tot a múltból másként hallunk vissza Mi­hály szájából, és megint másként János elő­adásában. Mi pedig, a figyelő és igazlátásra kiéhezett közönség, mégis .Szerb instruk­cióira támaszkodunk, mikor készpénznék vesszük a narrátor utalásait, miszerint Mi­hály szavahihető polgárjelölt, János pedig nagytehetségű szélhámos. Ettől függetlenül még sincs elzárva tőlünk a lehetőség, hogy Jánosnak higgyünk, hiszen Mihály még mindig ifjúságától sokkoltan, sokszor ma­gának ellentmondva tárja fel előttünk és főleg Erzsi előtt múltját. Mozaikkockákból áll össze a történet, képek a képben, némely alakok etruszk és bizánci stílusban elénk tárva. Éva alakjának több festője is van, Szerb Antal leginkább Mihály és János ke- . zébe nyomja az ecsetet, hogy megfesthessék saját végzetüket, az örök gyümölcstépőt: Évát. Kövessük nyomon a mozaik-jelensé­get, az apró részletekből kirajzolódó tablót úgy, hogy alakjait sorról sorra, egyenként vesszük műkedvelő szemlélődésünk cél­pontjává. Leltár az Ulpius-ház egykori lakóiról és vendégeiről MIHÁLY A sort-Mihály alakja nyitja. Ő legfőbb in­formátorunk, bár nem tartja magát olyan nagyszerű agynak mint barátait, Tamást és Ervint. Mihály a könyv főszereplője, Szerb Antal tablóján mégsem ő a központi alak, hanem az Ulpius testvérek: Tamás és Éva. Itt persze eszünkbe juthatnak azok a képek, melyeken a festő belopta arcát a készülő alkotásba, mint jelentéktelen pohárnok állt önmagának modellt, az infánsnő pompája mögött. Mihály nem engedi, hogy azono­suljunk vele, és igazat adjunk tetteinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom