Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Fábián László: Tükörmetafizika

den atom egymásba hatol és mindenik betölti a világot” (MTA reprint, 1930- 1987, 187. oldal), vagyis Bergson maga is hólizmusban gondolkodott.

Ahhoz talán nem kell fatalistáknak lennünk, hogy tudjuk, az Istennel való találkozás eló'fóltétel egy olyan Rubikon átlépése, amely a visszatérés lehetőségét ab ovo kizáija. A halál az emberi lét megszűnése és egyúttal a másvilági lét kezdete: indulás Istenhez, amennyiben súlyosabb büntetés nem fenyegeti a lelket. Érdekes, hogy a halállal kapcsolatos mitologémában a görögök is szerepeltették a tükröt; számos sírban találtak a halott mellé elhelyezett ilyen tárgyat. Kerényi Károly hívja föl a figyelmet arra, hogy a tükör annyiban mindenképpen kiegészíti a bioszt, amennyiben az embernek megmutatja az arcát. De éppen a Narküsszosz mítoszból tudjuk (előképe talán egy biót Hüakintosz mítosz lehetett, azaz: ugyancsak egy virágeredet), hogy az elsó' tükör bizonyára víz tükre volt, amiről már említettük, hogy alatta az alvilág van, ahogyan erre bizonyos Narküsszosz értelmezések is utalnak, arról nem is szólva, hogy a Hádész kolónoszi bejáratánál - miként Kerényi mondja- ugyancsak nárcisz virágzott - a két alvilági, azazhogy oda lejáratos istennő- Déméter és Koré (Perszephoné) koszorújaképpen. Ezek a találkozások nem véletlenek, hiszen a két istennő minduntalan megújulásra képes (eleusziszi mítoszok), ahogyan a lehervadott virág helyén esztendő múltán új virág hajt ki, úgy születnek újjá ők is. Amikor pedig Dionüszoszt ábrázolják tükörrel, abba ismét csak az isten redivivusa keresendő végső fokon. Arisztophanész Aiszkhülosztól idézi az Istenhez tartozó tükör láttán elcsodálkozó trák király szavait: Jísz dal katóptrou kai szifousz koinonía”, magyarul: JAi köze van a tükörnek a kardhoz?” (mivelhogy a kard is ott volt). Nos, a kard öl, a tükör megőrzi az életet: új életre támaszt. Védelme ráfér szegény Dionüszoszra, ha sanyarú sorsára gondolunk. Summázva: a tükör metafizikája lényeges része volt számos görög mítosznak, jelesül olyanoknak, amelyek túlvilági összefüggéseket, átjárhatóságokat magyaráztak. Platón sóhaja - „ég ha lehetnék" - ebben az összefüggésben is különös dimenziót ad a szerelmes vágyakozásnak. APlanck-féle falról lepattanva pedig annyi elégtételünk mégiscsak lehet, hogy közben belepillantottunk az univerzum tükrébe, ahol is szemünk az univerzumot tükrözte.

Folyóiratunk 1999. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatást nyújt.

696