Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Papp Endre: Értékőrző avantgárd
PAPP ENDRE Értékőrző avantgárd TOMKISS TAMÁS: ALT CONTROL DEL Az avantgárdot igazából sohasem szerették a magyar irodalomban. A háttérbe szorítottságból sosem tudott előlépni. Irodalmunk fő vonalaihoz képest - mikor mi: hol a forradalmi hagyomány, hol a nemzeti sorskérdések iránti fogékonyság, hol a nyugati intellektuális irányzatoknak való megfelelés - mindig csak kiegészítő mellékcsapás volt. Megítélése abban az összefüggésben vetődik fel általában, hogy az éppen irodalompolitikai szempontból kívánatos esztétikai tájékozódást mennyiben segítette vagy készítette elő. Nézzünk két példát! Kassák - „az egyszemélyes magyar avantgárd” - fellépése például szerencsétlen időben történt - tartják többen -, hiszen a Nyugat éppen csak elfoglalhatta pozícióit, s máris nyakunkon volt az új európai művészet, a közönség pedig még az előzővel sem barátkozott meg. Nem így történt ellenben a hetvenes években, amikor - divatos vélemények szerint - a posztmodern útját söpörve a neoavantgárd kitágította az esztétikai, filozófiai és - ne felejtsük el - a politikai látóhatárt. Pozitív szerepe volt tehát, de csupán pillanatnyi. A nyelvi hagyomány totalitásának felismerése - az emberi szellem teleologikus fejlődésének célba érkezései?!) - azután idejét múlttá tette: feladata átmeneti volt. A tapasztalatok összegzésével elmondható: nálunk az avantgárdra az a szerep hárult, hogy különböző időkben és formákban történő megjelenései mindig valami más előkészítésének az eszközei legyenek. Önelvű avantgárd: ilyen talán nincs is? (Anno maga Kassák mondta: „az avantgárd ideje lejárt”.) Ha ezzel a tradícióval a háta mögött a posztmodern szövegirodalom regnálása idején valaki újra ehhez a szellemi hagyományhoz nyúl, óhatatlanul is felvetődik a kérdés: mi állhat e mögött? Mi indokolja ismételt igénybe vételét egy fiatal, elsőkötetes szerzőnél? Tomkiss Tamás verseskönyvének elolvasása után az a meggyőződése támad az értelmezőnek, hogy a szerző az avantgárdtól örökölt, a múltat, a hagyományt radikális kritikával illető magatartást próbál érvényre juttatni. Tehát amikor a kötettel kapcsolatban avantgárd ihletettségről beszélek, akkor elsősorban a költői szerepre gondolok. S ha már a bevezetőben a magyar avantgárd különböző - de azért nagyon is hasonló - irodalmi funkcióira történt utalás, az ALT CONTROL DEL kapcsán is meg kell indokolni ennek a kifejezési formának a használatát. Már a cím kapcsán nyilvánvalóvá válik ez a kondicionáltság. A számítógépes nyelvből vett kifejezés jelentése: kilépés a rendszerből, illetve magában foglalja az újraindítást is. A múlt zárójelbe tétele, és valami radikálisan újnak a kezdete klasszikus avantgárd beállítódást mu697
