Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Jerzy Stempowski: Dosztojevszkij lengyel regényalakjai
egymással összeférhetetlen jellemvonás-csoport össze van kapcsolva egymással, s erre mintha az lenne a magyarázat, hogy e regényalakoknak nincs valóságérzékük, önkritikájuk és képtelenek mások érzékenységét is figyelembe venni. Mit jelenthet, mi célt szolgálhat ez a bizarr és mesterkélt konstrukció? L’art d’inventer les personages című igen különös könyvében Georges Polti elkészítette a tizenkét fő karakter kombinációt és kimutatta, hogy 369 egyszerű kombinációt és mintegy 40 000 derivátumot még soha sem használtak fel drámában vagy regényben. Némi töprengés után Polti eredménye már nem is tűnik olyan meglepőnek. Ha az elemi jellemvonások kombinációja útján próbálunk karaktereket teremteni, mintha vegyianyagokból kotyvasztanánk valamit, abból teljesen váratlan dolgok sülhetnek ki, e képződmények a mérgezés és robbanás veszélye miatt nem valók drámába, irodalmi műbe, egyéb célokra is alig használhatók. A Dosztojevszkij lengyel regényalakjait alkotó egyszerű jellemvonások kombinációja pontosan ilyen mellékterméknek tekinthető’ - viszolygást kelt az olvasóban. Egy olyan nagy konstruktőr esetében, mint Dosztojevszkij, ez az eredmény egyáltalán nem tekinthető véletlennek. Kétségkívül ilyen eredményre törekedett. Az ő regényeiben a lengyeleknek kell megjeleníteniük a rút és visszataszító konstrukciót. Miért? A kérdésre adott válasz egyben a tárgyalt probléma egészére is magyarázatot ad. Ha tovább vizsgáljuk Dosztojevszkij lengyel jellemeit, láthatjuk, hogy ez a konstrukció Tartuffehöz, valamint a hipokriták és hetvenkedők csoportjához áll közel. E csoport közös vonása a hamis formákat és látszatokat a méltatlan lényegi tartalommal szembeállító konstrukció kettőssége. Visszatérve Dosztojevszkij konstrukciójához láthatjuk, hogy a lengyelek olyan tulajdonságai, mint a becsületféltés és a kenetteljesség inkább a külső formához, a hagyományos szabályokhoz és szokásokhoz, a csoport erkölcsi mintáihoz tartoznak. Negatív vonásaik viszont inkább a személyek individuális tartalmához köthetők. Ezen észrevétel alapján elkülöníthetjük a bennünket érdeklő probléma még egy lényeges alkotóelemét. A lengyelek ábrázolásával Dosztojevszkij mintha kikelne a hagyományból, valamint az erkölcsileg elfogadott szabályokból és a morális ítéletekből levezethető erkölcsiség és magatartás ellen. Ezt a feltételezést még az is alátámasztja, hogy Dosztojevszkij regényeiben gyakran nyílik alkalmunk hosszas értekezéseket olvasni a felszínes, álságos formális morálról, ami szerzőnk véleménye szerint kiváltképp Nyugat-Európára jellemző. Ez az amúgy banális gondolat miért válik ilyen intenzívvé Dosztojevszkijnél, miért ilyen haraggal és kegyetlenséggel terhes képekben fejezi ki, és miért pont a lengyeleket választja eszközül ehhez? Erre a kérdésre Dosztojevszkij mint moralista általános inspirációjában kell keresnünk a választ. 683
