Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Jerzy Stempowski: Dosztojevszkij lengyel regényalakjai
II. Az orosz kritika felfigyelt Dosztojevszkij regényeiben egy bizonyos formai sajátosságra, ami megkülönbözteti a szerzó't a kor más íróitól. Észrevette ugyanis, hogy Dosztojevszkij regényeiből nem alkothatunk semmiféle hiteles képet az orosz életről és társadalomról, míg Turgenyev, Osztrovszkij, Tolsztoj és Csehov műveire hagyatkozva ugyanezt megtehetjük. Egyébként Dosztojevszkij nem tekintette feladatának, hogy olyan leírásokat készítsen, amelyekből összeállhatna az a bizonyos kép. Regénye nem tart igényt a realizmusra. Műfaja, ahogy akkoriban nevezték, kísérleti regény. A konstrukciós elem itt sokkal fontosabb, mint a megfigyelés. Műveinek e formai sajátosságai elválasztják a kor orosz irodalmától és egyrészt a romantikus korszak konstruktív regényeihez, például E.T.A. Hoffmann és Eugene Sue műveihez, másrészt pedig a XX. századi posztfuturista konstruktív regényekhez közelítik. Zárójelben jegyzem meg, hogy Dosztojevszkij regényei ötven éve lettek ilyen népszerűek Nyugat-Európában, s szerzőnk az elmúlt évtizedben igen jelentékeny és még talán kellőképpen nem is tudatosított hatást gyakorolt Német- és Franciaországban a legifjabb nemzedék irodalomelméleteire és írói gyakorlatára. A fenti, Dosztojevszkij regényeit érintő megjegyzések a legnagyobb mértékben vonatkoznak azok hőseire. Itt a főszereplők is konstrukciók, egyfajta sajátos, kettéhasadó séma szerint épülnek fel, ez adja jellegzetes változékonyságukat, amivel bizonytalanságban tartják az olvasót további fejlődésüket illetőleg. Dosztojevszkij főszereplőinek e tulajdonságát már elemezte az orosz kritika. Most, hogy megismertük Dosztojevszkij regényeinek és azok főszereplőinek e jellegzetességét, valamivel közelebbről is megvizsgálhatjuk a szerzőnk képzeletében született lengyelek ügyét. Dosztojevszkijnek nem állt szándékában - az ehhez szükséges tapasztalati anyag híján erre nem is lett volna képes - olyannak ábrázolni a lengyeleket, amilyenek a valóságban voltak vagy amilyennek látszottak. Az ő lengyeléi lengyelek néven működő konstrukciók. Milyen terv szerint épülnek fel ezek a konstrukciók? Már első pillantásra szembetűnik egy bizonyos különbség Dosztojevszkij főszereplőit és lengyel regényalakjait meghatározó konstrukciók között. Előbbieket a szerző gondosan felépíti és lassanként tárja fel előttünk. Dinamikus, a kettősségtől egyre bonyolódó alkatokként ismerjük meg Őket. A lengyelek viszont mindig egyetlen pillanatban készített metszetként mutatkoznak meg előttünk, mozdulatlanok és változatlanok, mindig ugyanolyanok. A főszereplőkhöz képest mintha sematikus sűrítmények lennének. Akárcsak a főszereplők, Dosztojevszkij lengyeléi is két ellentétes részből épülnek fel. Az egyik a becsületére kényes ember túlérzékeny önimádatából, kissé formális honfibújából, saját értékébe vetett misztikus hitéből, kenetteljességéből, az ünnepélyes létformákhoz való kötődésből áll. A másik oldalon található a minden alkalmat megragadó zsebmetszők ügyessége, nekik aztán nincsenek skrupulusaik és ambícióik. Klasszikus terminológiával élve - a Jupitertől és Vestától származó jellemvonások csoportja tisztán merkúri személyiségjegyekkel kerül szembe. E két, egyetlen szereplőn belül látszólag 682
