Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Krizsán László: Kísérlet a Horthy-dinasztika megalapítására
1920. január 23-án megalakult a nemzetgyűlés, amely március elsején nagybányai Horthy Miklós fővezért kormányzóvá választotta.1 A kormányzóság felállításáról intézkedő 1920. évi I. törvénycikk megállapítja a királyság intézményének fenntartása mellett a királyi hatalom gyakorlásának szünetelését és az - átmeneti időre - létrehozza a kormányzóságot. Ez alkalommal „az történt, amire nem számíthattam... A nemzetgyűlés 131 szavazattal - a 141-ből - engem hívott meg erre a méltóságra” - írta emlékirataiban Horthy Miklós.2 .Megköszöntem az irántam tanúsított nagy bizalmat, közöltem azonban, hogy a felajánlott méltóságot nem fogadhatom el, és hogy elhatározásom meg- okolását a nemzetgyűlés iránti tiszteletből, annak színe előtt adom majd elő.”3 Horthy színpadias tiltakozásával olyan helyzetet teremtett, hogy a nemzetgyűlés több tagja a kormányt kárhoztatta, amiért nem kérte ki előre Horthy véleményét esetleges megválasztásával kapcsolatban. Ám, midőn új választás szükségét kezdték latolgatni a honatyák, Horthy Miklós elvállalta a kormányzói méltóságot. Jogköre és hatalma - a kegyúri jog és nemességadományozás kivételével - megegyezett a királyéval. „Az 1920-as törvény abban a feltevésben keletkezett, hogy a király nemsokára visszatérhet és ezért nem is tartalmazott rendelkezést a kormányzó utódjára nézve.”4 ,A király nemsokára visszatérhet.” Ez a meghatározás kétszeresen valótlan Horthy Miklós emlékiratainak idézett szövegrészében. Hamis először azért, mert Horthy jól ismerte a szomszédos államok elutasító és befolyásolhatatlan álláspontját a Habsburg-király visszatérésével kapcsolatban, másodszor azért valótlan, mert a törvényes király visszatérése elé maga Horthy állította a legnagyobb akadályokat. Az események menete azonban nemsokára leleplezte a királykérdéssel kapcsolatos valódi érzelmeket és érdekeket. IV. Károly király és kísérete 1921. március 26-án, késő este váratlanul megjelent Szombathelyen, Mikes János megyéspüspök palotájában, másnap pedig a fővárosban a Miniszterelnökségen. Horthy - alattvalói hűséget színlelve - meggyőzte az uralkodót, hogy visszatérésével a szomszédos országok fegyveres támadását provokálhatja, s egyetlen megoldás az ország mielőbbi elhagyása. Horthy e véleményét kellően alátámasztotta az úgynevezett Kisantant megalakulása. A király visszatérésének hírére Románia csatlakozott a már korábban létrehozott szerb-cseh szövetséghez, s fenyegetően felrémlett egy háromoldalról fenyegető katonai beavatkozás veszélye. Fegyveres támadással azonban mégsem a Kisantant, hanem a kormányzó „kezelte” a király „nemsokára” lehetséges visszatérését, amikor a főváros közelében, 1921. október 22-én kormánycsapatok űzték vissza a másodszor is hazatéréssel kísérletező IV. Károlyt. A király ismételt, sikertelen visszatérési kísérletei jelentősen megszilárdították Horthy pozícióit az ország élén, s még a magyarellenes Kisantant is az ő személyét és törekvéseit erősítette. Különösen az e szervezet által kikényszerített 1921. évi IIIL. törvénycikkel, amely a nemzetgyűlésre gyakorolt külső nyomás hatására - a királyság intézményének fenntartásával - kimondta a Habsburg-ház trónvesztését. A törvény indoklása utalást tartal55
