Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Krizsán László: Kísérlet a Horthy-dinasztika megalapítására

KRIZSÁN LÁSZLÓ Kísérlet a Horthy-dinasztia megalapítására 1918. november 13-án IV. Károly király az eckartsaui nyilatkozatban bejelen­tette, hogy „ideiglenesen visszavonul az állami ügyek vitelétől”. A király által október végén miniszterelnökké kinevezett Károlyi Mihály gróf kormánya, a királyi proklamáció hatására, november 16-án feloszlatta a parlamentet és kikiáltotta a „Magyar Népköztársaság”-ot. Károlyit 1919. január 11-én választották meg köztársasági elnökké. Közben a nagyhatalmak elkészítették Magyarország felosztásának tervezetét, s azt Vyx alezredes közvetítésével átnyújtották a magyar kormány­nak, a szomszédos országok pedig katonai előkészületeket tettek a nagyhatal­mak által kezdeményezett területi felosztás végrehajtására. Ebben a Magyarország számára rendkívül súlyos politikai helyzetben Károlyi Mihály lemondott, s lehetővé tette a szociálista-kommunista államhatalom létre­hozását. A Tanácsköztársaság időszakában, 1919. június 3-án Károlyi Gyula gróf elnökletével Szegeden ellenforradalmi kormány alakult. E kormány külügyminisztere gróf Teleki Pál, hadügyminisztere Horthy Miklós tenger­nagy volt, kinek vezetése alatt nemzeti hadsereg szerveződött. 1919. július 30-án a külső, elsősorban román erők támadása követ­keztében a Tanácsköztársaság kommunista vezetői elmenekültek, s a szocia­listák alakítottak kormányt. E kormányt a nemzeti erők néhány nap múlva leváltották és a Friedrich-kabinettel olyan kormányt állítottak az ország élére, amely törvénybe iktatta az általános, egyenlő, titkos és nőkre is kiterjedő választójogot. Az ország életének normalizálását az ellenséges külső közegben József főherceg augusztus 7-től kormányzóként próbálta segíteni. Nem önel­határozásból, hanem azon királyi kinevezés alapján, amely még az összeomlás idején József főherceget a ,fHomo regius” - „Királyi ember” méltóságára emelte. Őt azonban augusztus 23-án Sir George Clark angol főbiztos és Clemenceau lemondásra szólították fel. Az államhatalom gyakorlásának lehetősége ily módon bizonytalanná és minden vonatkozásban idegen érdekek kiszolgálta­tottjává vált. A szövetséges katonai misszióval, a tényleges román megszállás gátló körülményei között folytatott diplomáciai tárgyalások eredményeként a szegedi kormány hadügyminisztere, Horthy Miklós fővezér - a közben szerveződött nemzeti hadsereg élén - bevonult Budapestre. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom