Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Tóth Gyula: Le beau Georges

tudomány szerint ez a szatíra Anatole France Pingvinek szigete óta hű tükre a társadalom erkölcsének, a már eluralkodott és tökéletesedő jogtalanságnak, égbekiáltó bűneinek és embertelen cinizmusának. A szalamandra korszak azután eljött Capek halála után, de már előtte is ott bontakozott ki a fasizmusok képében. Szekeres Varsa Vera Szekeres-könyve: Szalamandra a tűzben is erre a Öapek-könyvre utaló parafrázis, a feleség jól ismerte férje olykor, egyes helyzetekben pusztulással fenyegető' sorsát. Capeknél állt a szatíra végén ez a figyelmeztetés: „Az egész tenger mesterségesen kitenyésztett kopoltyúpestissel fertó'zó'dik meg. És ez a vég, barátocskám. A szalamandrák kipusztulnak. r Valamennyien? - Valamennyien az utolsó szálig. Kihalt faj lesz belőlük. - És mi lesz az emberekkel? Hát persze, mi lesz az emberekkel?... Aztán egy új legenda születik majd az új világpusztulásról, melyet Isten küldött a bűnös emberiségre. Regék szólnak majd elsüllyedt, mitikus földrészekről, amelyek az emberiség bölcsői voltak, mesélnek majd valamiféle Angliáról, Franciaországról vagy Németországról... És aztán... - ... Tovább nem tudom...”. Szekeres György azért élt, tette erőn felüli dolgát, hogy a fenyegető pusztulást az utódok minél bizonyosabban elkerülhessék.

Visszatérve Algir városába, Gyurival órákig kószáltunk a legérdekesebb városrészekben, a Kasbah-ban, ami fellegvárat jelent. A franciák idejében börtönnek használták. A Kasbah-ban, az összeérő házak közötti szűk utcákban csak arabok laktak, megnéztük az arab szukkokat (piacokat). Ez a városrész volt 130 éven át az algiri franciaellenes mozgalmak központja, minden ház erődítménnyé alakult át szabadságharcuk alatt. A nappalok vakító fényében megismertük az egykori francia lakosok gazdag villanegyedeit is. Sokszor üldögéltünk Gyurival a kellemes kávéházak teraszán, s ő csillogó szemmel beszélt ifjúkoráról, Franciaországról. A tengerparton arab gyerekekkel le is fényképeztettük magunkat. 1949 utáni magyarországi drámájáról tartózkodóbban, szomorúbban szólt, minduntalan elkezdte, de kerek egésszé mondataiban nem állt össze ezeknek az éveknek tragédiája. Én is csak halála után évtizedekkel, elsősorban Tolnai Gábor és Semprun elbeszéléseiből ismertem meg Szekeres György meggy aláz ását. Szállodánk utcájában, az Avenue Soudani Boudjemaa-n volt az algériai elnök palotája, séta közben az alacsony kerítésen átpillantva testközelben láttuk Bumedien elnököt. Ben Bella- t, akit 1965-ben buktattak meg, Kabiliában sejtettük fogságában, ahová erős fegyveres kísérettel autóztattak el bennünket.

Lukács György esztétikumának egyik alapelvét, a Menschenganz-ot, Szekeres György maradéktalanul megvalósította legfontosabb könyvében, az 1970-es írók írókról (Huszadik századi tanulmányok) válogatásában. Az ember egésze, az alkotás és befogadás (dialektikus) egységben ölt testet az a Lukács-i tanítás, esztétikai kategória, hogy az a teljes ember, aki összes emberi erőit egyetlen feladatra összpontosítva ideiglenesen felfüggeszti a maga köznapi meghatározottságait, s azonosul az emberi nem egészének érdekeit kifejező nézőpontokkal. E folyamat során az egyén partikularitása felolvad a nembeliségben, s az egész ember az ember egészévé válik. Az esztétikai szférában a nembeliségbe való emelkedésnek két formáját kell megközelíteni: az egyik az alkotás folyamatában történik, amikor a tartalom formává válik, a másik pedig a befogadáskor, amikor a műalkotás felidéző ereje folytán a forma mintegy „visszafordítódik” tartalommá.

49