Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Tóth Gyula: Le beau Georges

Sándor püspök és a vandálok emlékeit. Egy Soproni János vezette filmes delegációnak adott fogadáson is részt vettünk a Dar El Aalia Night Club-ban, ahol néhány óra alatt végigittuk, -ettük Algériát (a menükártya szerint Targui rose, Royal kebir rouge, Chorba, Bornak ä la Constantinoise, Couscous, Nou- ton et Poulet, Patisserie orientales és Corbeille de Fruits volt a klub menükártyáján). Alger városában minden templomot, mecsetet megnéztünk, az utóbbiakat kalap-, cipő levéve; a város sok filmemlék, harc felidézésére nyújtott lehetőséget (Esplanade d’Afrique, Mártírok tere, Szent Fülöp Székes- egyház, Bab el Oued és főként a Kasbah, Pontecorvo, az OAS, de Gaulle voltak beszélgetésünk témái a látványból eredően is). A tengerparton Gyuri mindig a távolban sejtett Franciaországról beszélt, az Ellenállásról, élete felejthetetlen élményéről. Két helyre nem jutottunk el, bár többször kérte vendéglátóinkat az utazás megszervezésére. Szinte szó szerint mondta a forrást, Camus Közönyéből: „Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan. A menhelyből sürgönyözték: ’Anyja meghalt. Holnap temetik. Tisztelet. Részvét.’ Ebből nem derül ki. Talán mégiscsak tegnap. Az aggápolda Marengóban van, nyolcvan kilométerre Algirtól. A kétórai autóbusszal megyek, s még délután ott leszek. így éjjel ott virraszthatok, s holnap estére visszajövök.” Ide akart elmenni velem és Oranba. Ekkor A pestis-1 idézte: „Azok a különös események, amelyekről ez a krónika szól, 194.-ben játszódtak le, Oranban... első pillantásra Oran mindennapos város: francia megyefőnöki székhely az algériai tengerparton, mindössze ennyi... Április 16-ának reggelén Bemard Rieux doktor kilépett dolgozószobájából, s a lépcsőforduló közepén döglött patkányba botlott.” Sokat és gondosan fogalmazva beszélt Camus-ról, mélyen értette műveit, életét, sorsát, és engem is a jobb megismerésére bíztatott. A lázadó embert tartotta a legtöbbre, jó megértésére buzdított. Fejtegetéseiből tudtam meg, hogy a fasizmust gyűlölte a legjobban, a mindenfajta fasizmust, a József Attila-i értelmezésű fasizmust. Szekeres György életelveinek középpontjában az Ellenállás állt, a Camus-i fogalmazásban, az ember, aki nemet tud mondani. Persze igen is. Camus Gide és Malraux szellemi rokona volt. Camus 1951-ben, A lázadó emberben írta le filozófiájának legérdekesebb, a legvitatottabb, a barátaitól s így Sartre-tól is eltaszító fejtegetését, annak III. fejezetében, a történelmi lázadásban a királygyilkosokat, az istengyilkosokat, az egyéni terrort, az állami terrort és az irracionális (őrült) terrort, az állami terrort és a racionális terrort és záró bekezdésében a lázadást és a forradalmat. Camus néhány hónappal előbb született (1913. nov. 7.), mint Szekeres György, Sorsuk, részvételük a történelem viharaiban, elkötelezettségük az emberiség nagy, 20. századi küzdelmeiben sokszor rokonítható. Camus a Nobel-díj után, alkotóereje teljében 47 éves korában autóbaleset áldozata lett, lényegében ugyanilyen alkotókorban, 59 éves korában halt meg Szekeres György egy másodperc alatt.

Jelentős életművet hagyott ránk, ami utolérhetetlenül példás életéből, irodalmi mecenatúrájából, műfordításokból, egy tökéletes filozófiai-esztétikai üzenetrendszerből áll. Karel Őapek műve, életműve Szekeres Györgyre gyakorolt hatása determinálónak látszik. Öapek (1890-1938) Az első csapat-a az író utolsó befejezett műve volt, ezt fordította le börtönből való szabadulása után, talán először 1956-ban Szekeres, de Öapektől nyilvánvalóan legjobban a Harc a szalamandrákkal című szatírát szerette. Az irodalomtörténet48