Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Vathy Zsuzsa: Kalandregény

szalagos kalapom”, ugyanis nem halt meg, csak tetszhalott volt, és út közben feléledt, így a temetés happy-end-del végződött. - Egyik nap azt olvasom a szólásmondások gyűjteményében, hogy a szegényeket, akik kevesebb stólát tudtak adni a papnak (stóla: lóvé), ima mellett temették el, míg a gazdagab­baknak énekeltek is. A leggazdagabbak temetésére pedig énekes diákokat hívtak, éneklés is volt, prédikáció is. - Ebből, ugye, az következne, hogy a gyereknek, akinek nagy jövőt jósoltak, mondhatták volna, hogy énekes halott lesz belőle, de ezt nem mondták, csak a fordítottját: hogy nem lesz belőle. - Ugye, humoros? Fiad. Akarsz pénzt keresni? Nagykorú vagy? Gyerekszerető? Téged vár a FICUKA bébihotel bébiszitter szolgálata - Csocsó Gombfoci, Billiard- és Pingpong asz­talok - Mindent egy helyen, képesség-fejlesztés, önismereti képzés, nyelvok­tatás fásult haladóknak és lelkes kezdőknek Hermes Stúdió - Biciklis futá­rokat keresünk, tökös legényeket és belevaló lányokat - Két Vírus! Nem lehet őket legyőzni! Az elmés elmeszüleményeket a saját utcájukban olvassa Akáciusz, amikor elindul a délutánra halasztott pizza-evésre. Egy kis kerülővel megy, előbb jár egyet a téren, ahol időnként, mint egy nagy nyilvános vécében, leguggolnak a koldusnők is, nemcsak a férfiak és elvégzik a dolgukat, a fenekük villog. - így lesz ez mindaddig, amíg nem építenek elég ingyenes-nyilvános vécét, és amíg koldusok ennyien vannak. Ezután mintha valaki Akáciuszt arra biztatná - másképpen ez annyit jelent, hogy ellenállhatatlan késztetést, kíváncsiságot érez -, nézzen be a téren lévő templomba. Talán anyja ez a „valaki”, aki őszintén vallásos volt, és ha elment egy templom előtt, ritkán állta meg, hogy be ne menjen egy kicsit beszélgetni Istennel. Az éjjeliszekrényén mindig ott volt a Biblia, a rózsafüzér és a Szentek Élete, amúgy nem beszélt a családjával a vallásról, csak mindig vele volt. A templomnak egy tornya van, sisakos, magas, mellette négy apró kis torony, azt mondaná, aki ért hozzá, hogy eklektikus, de leginkább román. A szentélye félköríves, oldalt a falban egy mellszobor, talán a templom névadója és védőszentje, a szentnek az arca merev és lélektelen, lehet, hogy egy nagy szobrász sokadik megrendelése; viszont lát Akáciusz oldalt egy szép keresztelő kutat is, két színes üvegablakot, két glóriás szenttel. Benn, az első sorokban jgyászruhás emberek, az oltár kivilágítva, de a három részes hajó sötét. Ősz hajú, energikus pap nagy átéléssel beszél valakiről. Akáciusz az urnáról, a virágokról, a gyászruhás hozzátartozókról rájön, hogy hamvak szentelése és templomi urna temetés folyik. Különös, gon­dolja, hogy szabadságom tíz napja alatt másodszor vagyok temetésen. De nem megy el, marad. Pap: Lajos barátunkra hosszú életet mért Isten, s ezt ő bölcsességgel, türelemmel viselte. Pedig fáradtságos, nehéz élet állt mögötte. Fiatalon hadi­fogság, majd negyven év az orvosi pályán. Boldog házasságban élt, feleségével két lány gyermeket nevelt, taníttatta mind a kettőt. Szerette őket. Az ősz hajú pap, akiről nyugodtan feltételezhetjük, hogy ő is legalább 451

Next

/
Oldalképek
Tartalom