Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Vathy Zsuzsa: Kalandregény
negyven évet töltött egyházi pályán, hosszan, szeretettel néz a jobboldali padsorra. Ott vannak Lajos gyerekei, gondolja Akáciusz. így folytatja a Tisztelendő: mikor utoljára meggyóntattam, megáldoztat- tam, azt olvastam le az arcáról, „Bealkonyult, uram. Eljött az este. Kérlek, maradj velem.” Az idős pap, biztosan plébánosa a templomnak, imára kulcsolja a kezét, fejét lehajtja. Magában imádkozik. Azután megfogja az urnát, elindul vele. Öten-hatan mennek utána, a többiek maradnak. Kikre gondolhat ebben a pillanatban Akáciusz? O is a szüleire. Apjára, aki erős akaratát, idealizmusát át tudta örökíteni a gyerekeire, és anyjára, aki ennek ellenére a család nélkülözhetetlen, és első embere volt. Tudod fiam, mondta Akáciusznak - talán éppen a diplomaosztáskor -, amikor a nővéreid elmentek hazulról, az is nagyon rossz volt. De amikor te elmentél, és kettesben mar adtunk apáddal, minden ebéd után bezárkóztam a fürdőszobába, félórákig sírtam. Ettől megnyugodtam. Akáciusz szeméből egy langyos cseppecske bújik elő. A balból. Azután a jobb-ból. Megint a balból. „Bealkonyult uram, kérlek, maradj velem.” Hagyja, hogy lefolyjon. Visszajön a család az umafaltól, a pap sorban megöleli őket, azután az ismerősök sora következik. Akáciusz is beáll közéjük. Két kalapos hölgy, két férfi, a férjek, és fiatal fiúk, lányok, ők lehetnek az unokák. Akáciusz megszorítja a két nő kezét, az egyiknek közülük ősz haja van, fekete kalapja, fiatalos arca és megejtően szomorú tekintete. Akáciusz kezet csókol neki, mélyen a szemébe néz, és azt mondja: hallom, nagyszerű ember volt az édesapja. - A nő könnyes szemében most a szomorúság mellett másféle megindultság is megjelenik és Akáciusz ezt is megőrzi magában. Néhány percig álldogál még, szórakozottan nézi a részvétnyilvánító embereket, a sekrestyést, aki összeszedi a virágokat, felviszi az urnához, és kijön a templomból. Milyen volt a Pizza Hut étteremben? Kit hívott meg Akáciusz? A mindig frissen kelesztett tésztából készített pizza, a csodálatos mozzarella sajttal ugyanolyan, mint amilyent az utcán árulnak? Jobb? Az étteremben milyen szinűek az asztalok? A felszolgálók ruhája itt is fekete szoknya, nadrág, piros póló, és pici, csíkos kötény? Udvariasak, mint ahogy a hirdetésekben állítják? Buffalo szószba mártott pizzát evett Akáciusz, vagy elcsábította a nápolyi, pármai, milánói, bolognai spagetti? Zene is van, amit evéshez a közép korú emberek legtöbbje ki nem állhat, vagy zenét itt is csak este hallani? Esetleg hétköznap egyáltalán nincs, csak hétvégén, mint a műjégpályán? Nemcsak zene, hanem légkondicionálás is volt. A hagyományos recept alapján készített pizza biztos finom lehetett, de ezt Akáciusz csak az asztalnál ülők arcáról olvassa le. Ő bolognai spagettit eszik, francia hagymalevest, a valóban csodálatos mozzarellával, és örömmel nyugtázza, hogy a spagetti mellé két nagy szelet, gyengén pirított kenyeret is adnak. Amikor meglátja, arra gondol, ennyi kenyér a katonák egész napi fejadagja lehet, - egyébként finom fehérkenyér volt, fokhagymás vajjal megkenve, mind meg is ette. A tészta után rendelhetne Akáciusz Jégkrémgömböket”, vagyis politikusokról, színésznőkről elnevezett fagylaltot, de nem rendel, ahogy inni sem iszik semmiféle csodálatos üdítőitalt, csak a jól ismert ásványvizet. És kávét, közön452
