Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
néha híz’ beváltotta az ígéretét. O tempóra, o mores-re kellene tanítani - viccentették el magukat olykor végső kétségbeesésükben a többiek, de Ferke még a latinos műveltség fészkéből a levegőbe fólvágó poénjaikat is lelőtte kapásból. Ferke személyes fejtől-bűz- lőttjeként működött Tenyérfelmutató Ábris, akinek az volt a kedvenc, és a többiek számára leggyűlöletesebb szokása, hogy „Öt perc múlva itt vagyok!” - kiáltással - és közben teljes becsületintenzitással mutatta is széttárt ujjaival az ötöt - eltűnik a színről, ha tennivaló tűnik fel egy konkrét helyzet szirtfokán. A többiek tudatának falán lángbetűkként lobogott ez az öt ujj, és gyakran álmaik édesbe fordulásának pillanatában merült fel ez a gyűlöletes tenyér, behajtani tilost jelző közlekedési táblaként. Megszabadulni viszont nem tudtam tőlük maximális fordulatszámmal repeső szívfájdalommal, mert - lévén, hogy ők nem bírták a hajnalba nyúló mar keting-v edel éseket - csak ezek ketten tudták elsózni a team termelte árut. Egy idő után azért úgy felgyűlt ellenük a harag, a gyűlölet, hogy a többiek elhatározták: Ferkére mért főcsapással kollektív álmot alszanak ellenük. Mint tudjuk, a kollektív ráálmodás végső eszköz, és mint ilyen, csak egyszer alkalmazható bárkivel szemben. Hát, egy szép napon el is mentek az otthon másnapos álmát alvó Ferke bázissörözőjébe, és a pincében, a legnagyobb hordó fóld-felé görbülte és a fold közé szuszakolván fejüket - és oly szorosan összebújva, mint a sztálinista filmhíradókon a sztahanovista kocákra csatlakoztatott összehordott malacok - kollektív álomba merültek. Indítás gyanánt hipnomag- netikus manipulátorral kiemelték az ágyból és maguk elé állították Ferke gyűlöletes alakját, majd, az itt következő álomarénában rászabadították tudatalattijuk oroszlánjait: Foszlós Ferke csapattestétől elszakadt orosz közkatona negyvenöt júniusában, és hadizsákmányával, a selyemzsinóron az oldalán lógó plüss re- kamiébetéttel egyedül hazafelé bandukol távoli Oroszországába. Időnként patrujok állítják meg, amelyek ,Jlend a lelke mindennek!” - kiáltással kilövik saját katonácskáikat a szétforgácsolt szajré alól, hogy azt „Testvéri egységbe forrt szabad köztársaságok!” felkiáltással kollektivizálják a tábornokok számára. Na de ezt a piszok Ferke- Ivánt se kell ám félteni: abban a minutában, amikor megáll, a lendületvesztés miatt átklaty- tyan a belsejében egy varázskapcsoló, és az oldalán lógó rekamiébetét NKVD-s térképtáskává változik, Ferke pedig - remélem, nyájas olvasó, hogy a rekamiébetét metamorcózisával felkészítettelek a rettenetes misztérium befogadására - NKVD őrnaggyá. (Annak érzékeltetésére, hogy milyen rettegett volt egy NKVD őrnagy, legyen elég annyit elmondani, hogy a rettegett NKVD őrnagyok rettegett főnökei - az 439
