Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
NKVD tábornokok - rettegett főnökének, Sztálin elvtársnak is megroggyant a lába az ijedtségtől, ha reggel, a KÖZÉRT-be menet szembetalálta magát egy NKVD őrnaggyal.) Amikor aztán Ferke-Iván NKVD őrnagy- gyá változik, olyan forró lesz az őt megállító patruj lába alatt a talaj, hogy viaszként beleolvad a földbe. Ekkor Ferke-Iván visszabújik baka-lénye csigaházába, és folytatja útját. (A tárgyilagos tájékoztatás végett azt is meg kell mondani, hogy vészleállító szakítaná meg az álomfolyamatot, ha NKVD őrnagyként folytatná útját, mert egy NKVD-őrnagy nagyságrendű metafizikai fekete lyuk hosszabb - mégha álombéli is - stabilizálódása az álomkereteken messze túlmutató következményekkel járna.)... INDIGÓ (álmából ébredve): Fedezékbe! Fedezékbe! (Rángatni kezdi Cilindernét és Rozit) CILINDERNÉ, ROZI (szintén álmából ébredve): Mi van? Mi az? INDIGÓ: A Sztálin orgonák tutul- nak, lőnek bennünket a rusz- kik, ágyúval, aknavetővel, ka- tyusával. A tüzérségi előkészítés után megindul a gyalogságuk is kézifegyverekkel: kővel, csúzlival, görönggyel, kerítésléccel... ÉN: Aludj vén obsitos, csak rosszat álmodtál, én meg folytatom: Ferke-Iván megérkezik Szibériába, és a derékig hóba süppedt Kreml felé irányítja bizakodó lépteit, amikor látja ám, hogy Tenyérfelmutató Pafnutyij Ábris jön vele szembe. Testvériségre hegyezett csillogó szemmel az is messziről kiszúrja ezt a hólyagot - aki a lelke és havas tundra mélyén mindeddig reménykedett, hogy majdcsak kilyukad valahol -, és így szól hozzá: ,jtlahh, Ferke-Iván, mindjáH jövök, és bensőséges fogadást adok Oroszország- anyácska végeérhetetlen kebelére való megtérésed alkalmából. Öt perc múlva - és mutatja is Ferke-Ivánnak kifeszített tenyérrel - itt vagyok.” Azzal dematerializálódik. Igen ám, csakhogy ekkor egy minden eddiginél nagyobb tiszti patruj közeledik, amelyet személyesen Cskalov-Muromec vezet. Erre már Ferke-Iván is úgy elhűl, hogy megfagy benne a varázskapcsoló, ő pedig ott áll egyszál bakalényében a vasemberek karéjában. A patruj szigorú, de abszolút nonszensz kérdésekkel kezdi bombázni és megkövezni. Ferke-Iván feltáró jelleggel elmondja, hogy őt tulajdonképpen ötven év távlatából, a föl- szabadulás alól a közelmúltban fölszabadult Magyarországról materializálták ide egy kis statárjárásra. „Hah-hah- hah! - kacag fel Cskalov-Muromec, de úgy ám, hogy még ocsúval elegy csapágygolyó könnyei is kicsordulnak - de régen hallottam ilyen jót! Any- nyira tetszik, hogy még az életedet is meghagynám, ha valaki igazolná, amit mondasz! A túlélés reménye felé ara- szolgatva így válaszol Ferke- Iván: ,A barátom, Tenyérfelmutató Pafnutyij-Abris ebben a minutában ígérte meg, hogy öt, pontosan öt perc múlva itt lesz. Majd ő igazol.” JTa jó, öt perced, pontosan, 440
