Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
CILINDERNÉ: Akasszon csak le a szögről, leszek oly botor, Hogy vállalom: most finom ész kell, mely bekotor, Fogpiszkálóként, a keskeny résbe, ahová A durung be nem fér. De nem is mondom tovább... Szóval Indigó, tűnés vissza, ezt a mester Üzeni. Én pedig a kikiáltást megkezdem: Odabent tágaskodik az irodalom Tágas csarnoka, mely örökzölt oltalom A hétköznapok nyűg-, nyíl- és jégverése Ellen; és az egy tőról metszett meglepetések Közül bíz’ Ariadne-lokátorsu- gárként Mutatja, miként fut óceánba már ér. Lám, Ferkére torzult a volt Ferenc képe, És most a Mester görbe tükröt tart elébe; És ha tükre huplijaival szemben éppen Az orca redői türemkednek, kérem, Akkor evidens - ugyebár torz- szor görbeség -, Hogy normális lesz, és szintézisre tör e kép. Továbbá sör, horoszkóp és taro tt-kártyave té s Is vár a nagyérdeműre bent, ha ez kevés. Aztán Alhambra-automata Mata Hare Krisna Yoga mudra kútra Bodri Morzsa Káma Szutra... ROZI: A rímpellér rima bélésűit rémes rímeibe, és leég öt idegszálból álló agya tekercselése, csak úgy dől a füst az orrából és füléből... INDIGÓ: Vonja vissza ezt a nyavalyás perszónát, főnök, hisz ez se posztolni, se kikiáltani nem tud! FOSZLÓS FERKE: Mi a csuda ez, miféle alakok penderednek ide a semmiből és foszlanak el. Először itt volt a bodriképű, aztán az a nyivákoló nő; érteni ugyan egyiket se lehetett, de mégis, hóimét teremhettek ide és hová tűntek? (Bejönnek a vwstlisbódévá alakult szobába.) ÉN: Itt látható a rettenetes tengeri kígyó: a fejétől a farkáig egy méter, a farkától a fejéig is egy méter, az összesen két méter, annak kettővel beszorzott százszorosa négyszáz méter, éppen ily hosszú a mondandómmal valójában nem kompatibilis, itt nem is látható tengeri kígyó, ezért a szemük meresztése helyett tegyék magukat alkalmassá, hogy befogadják a Tenyérfelmutató Pafnutyij Ábris- ra várva című, körülbelül három éves írásomat, amelynek felolvasásába ezennel bele is kezdek: Egyszer volt, hol nem volt, volt egy team, amelynek tagjai húztak-huzigáltak, szélirányba, szálirányba, így azért úgy, ahogy ment nekik. Csak a Foszlós Ferkéjük emelkedett fó- löl a lendületbe esett ség en, keresztbe mozdított, állandóan késett, ha bement egyáltalán. És felelőtlenül ígérgetett, kötö- gette a szerződéseket. Olykor viszont, hogy végképp összekuszálja a szálakat, és még azt se mondhassák róla, hogy folyton, hogy rendszeresen... hát 438
