Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé

A másodikban meg a jóízlés tiltja itt,

Hogy tegezzen, mint a piacon egy kínait,

Vagy, ahogy - lásd Bulgakov- Behemót kínjait - A macskákat tegezik, ami oly banális,

Hogy megáll az ember kezében a kanál is,

És a történelem ítélőszékeivel, Vagy pedig bírósággal lebbezne fel! ,

INDIGÓ: De kinyílt ennek a csipája!

CILINDERNÉ: Jogálomban élünk, enyém a pálya!

ÉN: Most pedig, Indigó, a képzeletmegfigyelés helyett áttérünk a szenzorosra, és keressük meg a Ligetben Ferkét!

INDIGÓ: Édes fó'nök, nem az a lila öltönyös illető az, aki a Gundel- ból a Mercije felé megy?

ÉN: Ugorjunk!

INDIGÓ: És az a sportkocsis aranyifjú a kézi telefon-adóvevővel?

ROZI: Aranyifjúból lesz az ara-nyif- fantó, aki a biztosítási pénzért becses nejét megöli.

ÉN: Indigó, kedves, mondom, hogy olyan hiány- és vákumhajtású legyen, mint az Orosz Birodalom! Megtört, perepluttyos, nyakig hócipőben!

INDIGÓ: Na és az a pali, az újkorában vagyont érő ócska bőr- dzsekiben; édes főnök?...

CILINDERNE: Méghogy bőrdzsekiben! Komisszárkában!

INDIGÓ: ... és a simlis bagázsban hadnagyi rangot jelentő kisujj- vastag aranylánccal a bőrdzsekije...

CILINDERNE: ... komisszárkája...

INDIGÓ: ... alatt a nyakán; ámbátor a zsandárszemináriumon azt tanultuk, és az élet is igazolta, hogy egy illető beazonosításánál a cipőjére koncentrálunk; a tükörfényesról még a legfirtatóbb zsandártekintet is lepattan, a sároson viszont megtapad. Szóval az a pali, akin az a kopott bőrtomacipő van.

ROZI Edzőcipő az, te!

INDIGÓ: Az a pali, na, aki a lila mackónadrágos nővel, meg azzal a copfos kislánnyal megy.

CILINDERNÉ: Piros, kék már nem jó neki, lila után szárnyal!

ÉN: Nincs neked lelked Cilikém, hiszen, rím-göröngyökkel veretve nyomát, kiüldözöd a világból szegény Indigó komát.

CILINDERNÉ:

Nem én remeklem rímeim, hanem számra

Maguktól szállva füzérben, marok-számra,

Determinizmust hordoznak. S keresvén az utat,

Hogy honnan jönnek: minden nyom maga felé mutat!

De ezzel a felismeréssel már tudatom

És lényem ősokát kapargatom, •kutatom.

És az ősök a világ egyik felében Szunnyad, abban, ami nem én vagyok éppen!

ROZI: Fogja meg a libát, fogdmeg urambó, csuplázza be a sintér- hurok-lokátorral!

INDIGÓ: Ha befogjátok szátokat, befogóhurkolok!

CILINDERNÉ, ROZI: Hó-rem- bukk!

ÉN: Ne izgasd magad, Indigó, mert mellé megy!

CILINDERNE, ROZI: Go, go, Indigó! (Tapsolnak, bravóznak)

ROZI: A lufiárust nyomta telibe a ráadásul rosszul beállított teljesítményű lézeres sintérhurok431