Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
lokátorral, repült is vagy tíz métert, gázpalackostul. Es elszálltak a lufijai is! ÉN: Na, újra, Indigó! CILINDERNÉ, ROZI: Go, go, Indigó! (tapsolnak, bravóznak) INDIGÓ: Bau-úhh, megvan, édes fó'nök! A pali is, a kislány is, a selyemmackónadrágos nó' is! ROZI: Jogging az, te, nem selyemmackó! INDIGÓ: Hogyhogy csóking? Nadrág az, nem ing, ámbátor ez is páros dombot takar. ÉN: Jól van, kedves vaúmulusom, ügyesen megcsípted őket, most rájuk közelítünk! INDIGÓ: Hát, ha már így elbeszélgetünk, tudja-e, édes főnök, hogy melyik bor erősebb, a fehér vagy a vörös? ROZI: Csak egyszer dicsérjék meg, és rögtön elkezd bizalmas húrokat pengetni! INDIGÓ: A vörös, mert a fehértől is, a vöröstől is egyformát pösöl az ember, hát a vörösségnek benne kell maradnia! És aztán az orrában gyűlik össze, van, akinek olyan piros az orra, hogy már fekete, mint ahogy piros a zöld kékszilva. FOSZLÓSNÉ (a férjének; hallhatóvá válik eddigi beszélgetésük): Honnét tudod, hogy hatvannégyben pont hatvan fillér volt? FOSZLÓS FERKE: Hatvannégyben költözött fel a család Pestre, nyolcadikos koromban. Az volt az utolsó évem az általánosban, és iskolába menet minden nap vettem két diannáscukrot a trafikban... FOSZLÓSNÉ: Nahát, tényleg, di- annáscukor!... FOSZLÓS FERKE: És a trafikban mindig állt egy doboz lufi a pulton, hatvan fillér, per stück. Most meg az ötszázszorosa, háromszáz forint. FOSZLÓSNÉ: Persze, de ez fel van fújva. Ennyit számít, ha valamit felfújtak, pláne héliummal. Meg most itt vannak a kiadások is: az adó, a helypénz, a védelmi pénz... Lehet, hogy ezt a lufiárust is azért robbantották fel, mert nem fizette a védelmi pénzt... CILINDERNÉ: Na Indigó, szerep-ügyetlenségedből így lett A vurstli életében megjelenő kis tett! FOSZLÓS FERKE: Te csak ne forogj, ne nézegess hátra! Jobb, ha semmit sem lát, mert csak ráfizethet az ember fia. CILINDERNÉ: Hallgatni arany, nem látni-hallani platina! FOSZLÓSNÉ: ... és azért nem drágult minden ilyen arányban, a sör például csak hússzorosa lett. INDIGÓ: Hol van már az a jó kis kinizsi, négy hatvanért!... FOSZLÓS FERKE: Csak akkor nem lehetett kapni, most meg utánadobálják az embernek, meg a kannás bor is lenyomja az árát. FOSZLÓSNÉ: A vidámparkozás viszont legalább úgy megdrágult, mint a lufi. Emlékszem, apu egyszer vasárnap kihozott bennünket ebéd után, amikor a Piri néniéket először engedték föl Jugóból... CILINDERNÉ: Ez akkor volt, ha nem tudnád, kedves Indigó, Amikor megszűnt láncos kutya leírni Tito. INDIGÓ: Hun van már a tavalyi Jugó?! FOSZLÓSNÉ: ... és egész délután 432
