Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
va felvezessem őket. Az lenne csak mindennek a teteje!... INDIGÓ: Úgyis cserépdüngülőt jár a hivatal a fejük tetején! ROZI: És a lábukat lepösöli sok maffia-legény! (Cilindernének): Na, rímem milyen? CILINDER NÉ: Lerendezlek téged íziben: semmilyen! De mondja csak, főnök, nem lesz banális? Nem szaglik fel toposzokkal a kanális: Művében két cicát egy bunkó jajnároz; Majd, hogy közelebb kerüljön a mához, Szerepeltet egy magyar fajúnak mondott Vállalkozót, ki tűr nyűgöt-nyi- lat s gondot. ÉN: Kedves famiaúlusom, hiszen mondtam, hogy ez mániákus manierista mű. A meglévő dolgok bábszínházának szereplője, kelléke, díszlete a világon minden - így a drámai konfliktusok is. A jó konfliktusokat vagy már elírták előlem, vagy pedig, ha megvalósítanám valamelyik számomra elérhetőt, olyan speciális ismereteket követelne az olvasótól, ami nincs meg. így marad, hogy az ismert szereplőkkel ismert konfliktusokat játszunk újra, ami a mű csontjait, vázát adja, és a fontos közlendőinket erre rakjuk fel, mintegy mellékesen. A lényeg tehát a mellékmondatokban van, sőt, olykor a zárójelben, ahogy egy kövér pincémő mondta a görbelábú szeretőjéről. INDIGÓ: Node nem túl magasan szárnyaló ötlet ez, olyan magasan, hogy csak néz föl a szándékára az olvasó, mint liba a repülőgépre? ÉN: Sőt, a lehető legföldhözragadtabb! INDIGÓ: Meg itt van ugye, hogy beolvassa a főszereplőnek azt, amit róla írt, megmutatja neki a káderlapját, ahelyett, hogy eltüntetné az irattárból! ÉN: Szakmánybán ványolják szógyapjúból műveiket az írók, a zsiványok, az írásaikra mutatván mondják: „ez aztán így van, így, de így ám, és íme a hősöm”. Pedig milyen pikáns perlekedés, ribillió támadna, ha az (vagy azok) elé terjesztenénk véleményezés végett a hőst, akiből (vagy akikből) vétetett, sőt támad is, merthogy most megteszem. INDIGO: Na de hogyan, édes főnök? ÉN: Először is a szövegszerkesztő monitorján kifigyeljük Ferkét, amint a városligetben a vurstlifertályon kulturhálódik családostól, és amikor megvan, befogjuk, te a mágikus sintér- hurok-lokátorral egy bizonyos hely felé irányítod, ahová hip- noplantációval átteremtjük a vurstlibódévá alakított szobánkat, pontosan akkor, amikor Foszlós Ferkében és családjában az az egyetlen vágy él - mert teszünk róla -, hogy bejusson egy vurstlisbódéba. Cilikéin, te pedig, hogy az Indigóhoz hasonlóan képességeid és hajlamaid szerint működhess közre, te klikkelsz; a mancsod az egérre teszed és... ROZI: Klikk, s az egér nyikk... CILINDERNÉ: Cilinderné, vagy Cili vagyok - mely alkotás? Mert első esetben a társadalmi szokás, 430
