Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
hozzám ugranak, ha majd son- kácskájukat sütögeti. INDIGÓ: Rendben, édes főnök! Hé, ténsasszonykák: ébresztő'! CILI (asszonnyá válik): Úrhölgy vagyok, nem téns- asszony, te loncsos némtő! Miért vagy te engem álmomból kitúrió, Te altiszt, fogdmeg, te obsitos centúrió? Alom-tudatom torkán, alfába le menve, Yingként és yangként régóta egymást degesztve Lecsúszik hat tyúknyak. Vagy hat lúdnyak több-e? Továbbá felvettetik még e tárgykörben A kérdés, dialektikával ötvözöt- ten: A tyúk volt-e előbb vagy pedig a tojás? De tejecskének is van torkomon lefolyás! A Mester, megszüntetvén most cicavoltomat És bundikámat - mely megtestesíti azt -, Cilindemévé avanzsálta Cilit szegényt, Vurstlis asszonnyá tette, és bizony ezáltal Cilindemé sok bajt, kárt, törő- dést vállal. MiaúúúútálatosságL. Itt van mindjárt, itten, Hogy reggel és este öltözni-vet- kezni kell! INDIGÓ: Örüljön neki, ténsasz- szony, hogy szögre akaszthatja a szó'roverállját, azt a bolhagarniszállót! CILINDERNÉ: A maga szája csak egy bűzló' banális kanális, Szagoltán megáll az ember kezében a kanál is. ÉN: Galvanizáld életre az egereknek ezt a másik - dagadt - agarát is, Indigó! INDIGÓ: Vahh, huhh-hú! Ébresztő, ténsasszony! ROZI (asszonnyá változik): Ahh, mily’ jó dolgom volt nekem, nekem, Rozikának, beh szép is volt, főnök... Volt hátán volt... A mámor feszült izzása volt... Éjjel a nagyfeszültségű vezeték és a felhó'pamacskákból kibontakozó hold alatt a macskahátú tetőn... INDIGÓ: ... cserépdüngülőt járni... CILINDERNÉ: Isten nem ver bottal - rosszabbat nem tehet, Mint hogy mellém teszi ezt a reves ebet. Főnök, a rajongásom magával szemben, És szimpátiám imigyen szól most fennen: ROZI (félre): Bárcsak a valósággal szembesülve rímbe sülne ez a rimpellér rima! CILINDERNÉ: ... szól most fennen: az olvasónak felőle Elhangozható kérdésre jó előre Megfogalmazta ám a főnök a válaszát, És e válasz elhangzását kérve jár a szád Most, Ó Cili! Tehát: necesse est, item: Miért nem élő embereket állít itten Olvasója elé a főnök? Hanem itt Oly tündökletes, dús elmeszü- leményit Előállítva, amilyen én vagyok, Kérdésfelvezetés helyett mond szép nagyot. ÉN: Márcsak az hiányozna szegény embereknek, hogy még én is előállítsam, a kérdésüknél fog429
