Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bratka László: Mutatványosbódé
BRATKA LÁSZLÓ Mutatványosbódé ÉN: Lábamnál horkol, hörög részeg álmában, és bűzlik az őrmester, Indigó, majd föltápászkodik, ásít és kergetni kezdi a puccos kis polgárasszonykákat, a dun- di Rozit és a filozóf-szilfid Cilit. Ő kardjával, ezek csukott napernyőjükkel hadonászva vernek le mindent, ami asztalon, széken, polcon útjukba esik. (A kutyával-éppen-nem-kergetett- ség oázisaiban természetesen a polgárasszonykák is meg-meg- kergetik egymást, amint szocializálják, hogy a farkuk kanócán feléjük égő öregség és halál elől futnak.) Ok ketten a gáz- konvektorokra menekülnek, behajtani tilost jelző közlekedési táblaként maguk elé helyezik kimeresztett karmú mancsukat, és Indigót fogdmegnek, kutyaállatnak gyalázzák, magukat cicalénynek nevezik, majd elszenderednek. írója életet lop művébe balek bestiáriumából, az utcán sajnálatból fölszedett állatokból, hiszen élettelen, holt vidéken él és kohol: német és török - hengeredé hivatalok és mindenhová beszivárgó, még a szerző szemüvegét is bepárásító lápi maffiák között. De a Begazus abriktolása helyett abrakoljuk a dobrokoló Pegazust, és - hacsak a teherhordó szó-csacsik valami zöldségeskert csábító csalitjába nem csábulnak - induljunk neki e műnek, amelynek témája ez lészen: egy már meglévő írásom meghallgatására kényszerítem annak statáriálisan előtalált hősét, Foszlós Ferkét. Szándékom megvalósításához segédszemélyzetnek, szereplőnek, sor- és sorsvezetőnek besorozom a hatalmam alatt álló állatszemélyeket: Indigó kutyát, Cili és Rozi „cicalényeket”. Beléjük injektálok egy jó nagy dózis antropomorfiumot, hadd pezsdüljön a vérük, hadd csapongjanak determinált helyükön e mániásán manierista műben. INDIGÓ (emberré válik): Baú- úúhh, be jót álmodtam, édes főnök! ÉN: Álmodtál volna bíz’, holtodiglan kutyasorban, édes cselédem, ha ki nem emellek belőle. No, de sturmold ki ezt a két durmolót is álma bunkeréből, mert ellaposodik, sőt meg sem íródik művem, ha horpasztva tovább lapítanak. INDIGÓ: A kutya se kiváncsi rájuk, édes főnök! ÉN: Fogd meg, hajtsd művecs- kémbe őket Indigó! Vagy legalább csavard csúcsra alattuk a konvektort, hisz’ konverzálni 428
