Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Pomogáts Béla: A társadalombírálattól a mitológikus létregényekig
azok közé a nemzetkarakterológiai koncepciók közé tartozik, amelyeket a népi mozgalom, sőt általában a harmincas évek magyar szellemi élete kidolgozott. A Julianus barát ilyen módon nemcsak időszerű történelmi figyelmeztetés, hanem nemzetkarakterológiai példázat is. Arra utal, hogy „kelet népének”, miközben a nyugati kultúrában kell helyét és hivatását megtalálnia, meg kell őriznie hagyományos tulajdonságait és értékeit. Mindez arra vall, hogy Ko- dolányi műve nem egyszerűen cselekményes és érdekes történelmi regény, hanem tanítás is, amely a nemzeti önismeretet kívánja nevelni és erősíteni. A történelemtől a mítoszokig A történelmi regények ugyanekkor egy nagyszabású nemzetstratégiai koncepciónak rendelődtek alá. Kodolányi meggyőződése szerint a magyarság léte - akárcsak a tatár betörés idején - a huszadik században is veszélyeztetetté vált, s ezért hatékony önvédelemre van szükség. Az önvédelem megszervezésének mindazonáltal nem a katonai és hatalmi erő gyarapítása az útja, az agresszív nagyhatalmak közé ékelt magyarság erre hiába is törekedne, hanem a szellemi önvédelem: a magyar kutúra és ennek keretében a népi kultúra tartalékainak kiaknázása, a nemzeti kultúra és önazonosság erősítése, hogy a magyarság biztosabb öntudattal és erősebb belső szolidaritással nézhessen szembe a létét fenyegető történelmi kihívásokkal. Ezt a gondolatot fejezték ki Kodolányinak a magyar előidőket bemutató regényei is: az 1941-es Istenek és az 1942-es Holdvilág völgye, amelyeket Emese álma címmel foglalt egybe. E két regény valójában történelmi rekonstrukció, amely a honfoglalást követő évszázad magyarságának életét idézi fel, igen alapos történelmi, művelődéstörténeti és néprajzi előtanulmányok nyomán. Kodolányi regényciklusa két világ: a régi pogány és az új keresztény világ határára került magyarság történelmi és lelki konfliktusait mutatja be, és ennek során arra utal, hogy a magyarság nem kívánt teljesen elszakani a maga keleti hagyományaitól, de már nem akar ellenállni a kereszténység vonzásának sem. Valami olyan, általa ideálisnak vélt állapotot próbál ajánlani, mely egyesíti a két kulturális, a két lelki tradíciót, és miközben a magyarság őszinte hittel fogadja el a kereszténység tanításait, nem adja fel a maga keleti (ázsiai, sztyeppéi) lelkületét sem. A magyarság eredeti, sőt ősi kulturális örökségének fenntartását kívánta a tanulmányíró és publicista Kodolányi is, aki többnyire úgy látta, hogy a modern Európa nagy világnézeti küzdelmeit, amelyek a liberális kapitalizmus, a szélsőjobboldali nemzeti-szocializmus és a szélsőbaloldali kommunizmus között zajlanak, a magyarságnak lehetőleg ki kell kerülnie, és ahelyett, hogy elmerülne ebben a küzdelemben, amelyet tulajdonképpen vele szemben ellenséges erők folytatnak, inkább a saját kulturális örökségét kellene védelmeznie és kibontakoztatnia, megtisztítania és használatba vennie. Ennek a kulturális örökségnek a népi hagyomány, a magyar irodalom (Balassi, Zrínyi, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Ady) és a modem magyar zene (Bartók és Kodály) a letéteményesei. Ezeket a gondolatokat szólaltatták meg Kodolányi tanulmányai: az Esti beszélgetés, a Csendes órák és különösen a sokat vitatott (és ma hozzáférhetetlen) Zárt tárgyalás című vitairat. Az általa kívánatos nemzeti stratégia kidolgozásához járultak hozzá finnországi úti423
