Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bohár András: Egy késő üzenet...
BOHÁR ANDRÁS Egy késő üzenet... TÁBOR ÁDÁM: A VÁRATLAN KULTÚRA (kontext: + és-) Az értelmezés hangosságának két irányát szükséges elsőként jelezni. A vállalkozás kitartó heroizmusának önértéke vitathatatlan. A magyar avantgárdról, „neoavantgárdról” (ez utóbbiról méginkább), még napjainkban is csak a kanonizációs grémiumok peremvidékén, vagy azon túl (ahonnan szerzőnk is beszél) esik szó. Azaz lehull a földre, talajt fog a szó, szöveg, ám nem magasba emelkedik, növekszik ezt követően, hanem földalatti (underground) létviszonyaiban terjeszkedik (ha tud). Ez megadatott, s immár egybegyűjtve szerzőnknek is. Ebből a megadódottságból azonban nem szükségszerűen implikálódik sok más egyéb dolog. S itt az előző plusz (+) jel mellé egy mínusz (-) kerül, azaz a szövegek, esszék, kritikák és töredékkoncentrátu- mok a beszélő helyét ugyan több-kevesebb valószínűséggel behatárolhatóvá teszik, azonban a viszonyítás minkéntje és a behatárolás hogyanja lebegtetett helyzetben marad mindvégig. Persze, ha a plusz és mínusz matematikájának szigorú olvasatához ragaszkodunk, akkor egy neutrális mennyiség-minőség fogalmi absztrakciója idéződne meg. Azonban ez csak folyamatos kiegészítések révén valósulhat meg, mivel a szövegek sokszorosan telítettek a másodlagos szöveg szim- bolizációk előfeltevéseitől. Az alábbiakban a beszédszituációt meghatározó antitextuális jellegzetességekről, a retorikus felhangok pszeudotextusokban megmutatkozó formáiról és az elleplezett értelem variánsairól (Gadamer) szólok, mert csak így tudom reményem szerint körvonalazni a kontextualizáció neutralizálásának jellegzetességeit (+ és -), valamint az ezzel párhuzamosan jelenlévő nyitott továbbértelmezés (- és +) esélyeit. (antitextusok 1.) A beszéd olyan formáit jelöli antitextusok gyűjtőnévvel Gadamer, amelyek azért szegülnek szembe a szövegeződéssel, mert bennük az egymással folytatott beszédet végbevivő szituáció a meghatározó. Jelen könyv az avantgárd (neo) nézőpontjából megfogalmazott polémia. Mindazzal összefüggésben, ami ehhez kapcsolódóan kultúra és irodalom néven jelen volt az elmúlt évtizedekben. Tábor Ádám Tandori Töredék Hamletnek kötete kapcsán a következőképp fogalmaz: „... bármennyire kapcsolódik is Tandori a magyar és európai hagyományokhoz, sőt egy - többek között Nemes Nagy, Pilinszky, Rába nevével fémjelezhető - iskolához is, kötetével világosan átlépte azt a határvonalat, ami a kitűnő tanítványt vagy egy irány továbbfejlesztőjét a lírai for399
