Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Fábián László: Bentről sugalló természet
CSÍK ISTVÁN Ars poétikám Lehet szabály, hogy tettetés a kék esték szent szépsége; ezt-azt talál, de rászedés mi csak festék, és a képe másravaló lámpás-háznak ad látszatot fehér lapon. Vannak csaló ’mintha’ vásznak, így láthatod, ily alapon, de van még dal, jövőben él majd hatása. A természet bentró'l sugall, szívből; mély s komoly ’vászna’ már költészet. Anyámhoz Hová hívhat a szédítő' tér? Ott árnyak várnak? Éltem nem loboghat merre idővágyak szállnak. Nemcsak hittem látva szemed, hogy Nap-Hold kel. Ez a gondom; nem jössz soha. A lelkemet dermedt esttel sötét dombon tán lakoma várja, és egy démon röpül, tudva végét, sűrű csendben. Aki elmegy, neked örül, szörnyű békét igéz bennem.
/
