Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4.szám - Fábián László: Bentről sugalló természet

Vaksötéten, csend-éjfélkor úgy találod, új Nap táncol; égi réten vigadásnak fényét látod, mindég máshol.

Csillagváros léte gondja, vibráló tér, görbült tájék; hogy halálos gó'zét ontja, mindenki fél. Nincs ott árnyék.

Kék térben leng zöldszín pálma visszhangot kap hangod lebeg békét jelent testté válva hajdan volt Nap árnyad felett.

Hajdan volt Nap kék térben leng testté válva hangod lebeg visszhangot kap békét jelent zöldszín pálma árnyad felett.

Eljó' a gond, ha kék lazúr ül a tájra; esti álom.

Lilás bolond fénykor simul a határra pókfonálon.

Oly sok bomlott gondolat-füst az ezerszer szétdúlt vidék; csonka tornyot övez ezüst bolygórendszer, megnyíló ég.

Madárcsapat verdes zajjal, távlatokat ha lebontja; megölt vadat néma jajjal a virradat beragyogja.

Messzi pusztán, halál-kútnál egy szerteszét tépett sereg felett - talán, ha aludnál, óvna sötét - angyal remeg.