Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
Az írószövetségben valamiért angyalnak tartanak. Idefigyeljetek barátaim! Azért nem kellene ilyen hódolattal körülvenni. Ugyanolyan vagyok, mint ti, csak jobb. 4 Hallottam egy mondást, hogy: „Ragadd meg a pillanatot!” Könnyű mondani, de nehéz megtenni. Szerintem értelmetlen mondás. De tényleg, nem szabad lehetetlenre felszólítani az embert! Ezt teljes meggyőződéssel mondom, mivel saját magam tapasztaltam meg. Próbáltam megragadni a pillanatot, de nem sikerült, csak az órámat törtem el. Most már tudom, hogy lehetetlen megragadni. Ugyanilyen lehetetlen megragadni a kort is, mert a kor is pillanat, csak nagyobb. Más dolog, ha azt mondjuk, hogy: „Örökítsétek meg azt, ami ebben a pillanatban történik!” Az egészen más. Azt mondom például, hogy: „Egy, kettő, három!” És semmi sem történik. Tessék, megörökítettem a pillanatot, amikor semmi sem történt. Ezt elmeséltem Zabolockijnak. Nagyon megtetszett neki, és az egész napot otthon töltötte, és számolt, hogy egy, kettő', három. És így előhívhatta, hogy semmi sem történik. Egyszer eközben a foglalatosság közben találta Svarc. És Svarc érdeklődését is felkeltette az eredeti módszer, amellyel meg lehet örökíteni azt, ami korunkban történik - hiszen a kor pillanatokból áll össze. De hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy ennek a módszernek az atyja - megintcsak én vagyok. Megint én! Mindig én! Egyszerűen megáll az ember esze. Ami másnak nehezen, az nekem könnyedén adatik meg. Még röpülni is tudok. De nem beszélek róla, mert úgysem hiszik el. 5 Ha két sakkozót látok, mindig azt hiszem, hogy az egyik átveri a másikat. Főképp, ha pénzben játszanak. Úgy egyáltalán, utálok minden pénzben folyó játékot. Megtiltom, hogy játszanak a jelenlétemben. A kártyásokat kivégeztetném. Ez a hazárdjáték elleni harc leghelyesebb módja. Jobb lenne, ha kártyázás helyett összejönnének és erkölcsi tanításban részesítenék egymást az emberek. Bár, az erkölcs is unalmas valami. Érdekesebb nála, ha nőknek udvarol az ember. Mindig érdekeltek a nők. Mindig izgattak a női lábak, különösen térd fölött. Sokan romlott lénynek tartják a nőket. Én viszont csöppet sem. Épp ellenkezőleg, nagyon is kellemesnek tartom őket. Egy fincsi kis dundi, fiatal nő. Hogy lehetne romlott? Egyáltalán nem az. Hanem a gyerekek - az egészen más kérdés. Azt mondják róluk, hogy ártatlanok. Én viszont azt hiszem, hogy lehetnek ugyan ártatlanok, viszont valami egészen ellenszenvesek, főleg, amikor táncolnak. Mindig elmegyek onnét, ahol gyerekek vannak. 376
